Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. III. kötet (Budapest, 1895)

— 130 taira, van szerencsém Nagyméltóságodat értesíteni, hogy véleményem szerint M. városa által, a sör hectoliterenként 1 forintjával engedélyezett városi fogyasztási illeték csak azon sörmennyiség után szedhető be, mely a város területén kerül fogyasztás alá, és nem azon sörmennyiség után is, mely a sörnagykereskedők által a város területén csak átvitelre raktároztatván, a vidéki fogyasztásra van szánva. Mert eltekintve ama pénzügyi szempontból, hogy a vidékre szánt sörmennyiségnek városi fogyasztási illetékkel való megrovatása, eme sörnek megdrágulását és ennek következtében a fogyasztás csökkenését vonná maga után, a vidékre szánt sörnek fogyasztási illetékkel való megterheltetése a külkereskedést is teljesen megbénítaná; de magával a fogyasztási illeték belső lényegével is ellenkeznék az, hogy oly sörmennyiség után szedessék fogyasztási illeték M.-en, mely nem kerül fogyasztás alá, tehát a mely sörmennyiségnek M. csakis átviteli piacza, Tisztelettel megjegyzem, hogy a városnak az az érvelése, hogy a városból továbbitott sör ellenőrzése tetemes kiadást igényelne, figyelmet nem érdemel, mert az 1883. évi V. t.-cz. 7. §-ában foglalt, s a sörnagykereskedőket is kötelező határozmányok alapján, a sörnagykereskedők által a városból kiszállított sörmennyiségek minden nagyobb fáradság nélkül ellenőrizhetők. Magán fél által a székes fővárosból hozatott 7 liter sör sem bejelentés, sem sör-italadó fizetési kötelezettsége alá nem esik. A m. kir. pénzügyminiszter 1894. évi 28,484. sz. határozata. A sör-italadó és bor-italadóra vonatkozólag, az 1890. évi XXXVI. t.-cz. 6. §-ának második bekezdése ma már hatályát vesztette. Magánszemélyek, az általuk sörfőzdéi vállalkozóktól, vendéglősöktől vagy italmérőktől 25 literen aluli mennyiségben beszerzett sör után, italadót fizetni nem kötelesek. A m. kir. pénzügyminiszter 1894. évi 40,368. sz. határozata: nrtesitem a pénzügyigazgatóságot, miszerint arra való tekintettel, hogy az 1882. évi XV. t.-cz. 4. §-a értelmében, a bor- és söritaladó fizetése iránti kötelezettségre, ezen adónak biztosítására és beszedésére, valamint a jövedéki kihágások megbüntetésére nézve csakis az 1875. évi XXVIII.. 1881. évi IV., 1883. évi V., 1887. évi XLVII. és az 1889. évi XXVIII. t.czikkeknek, a bor-, illetőleg sörfogyasztási adóra vonatkozó, még érvényben levő határozmányai nyerhetnek alkalmazást, igy az 1890. évi XXXVI. t.-cz. 6. § a második bekezdésének a borra és sörre vonatkozó határozmányai többé érvénynyel nem birnak. 5. Szeszitalmérési adó. Kizárólagos szeszitalmérési jog. Törköly- és seprőpálinka, a különleges pálinkafélékhez tartoznak, mihez képest nyilt helyekre való bevitelnél az 1890. évi XXXVI. t.-cz. 6. §-a második bekezdésének határozmányai irányadók. A m. kir. pénzügyminiszter 1890. évi 82,805. sz. határozata: Felterjesztésére értesítem a pénzügyigazgatóságot, hogy a törköly- és seprőpálinka, épugy, mint más gyümölcspálinkák, az 1888. évi XXXV. t.-cz.