Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. III. kötet (Budapest, 1895)

— 105 — igazgatási bizottság, ha az igazolási kérelemnek helyt ad, feljogosítva van az érdemben felebbezett ügyet azonnal felülvizsgálat alá venni, és az általános ovedelmi pótadót a vallomásban foglalt, s helyeseknek talált adatok figyelembe vétele mellett másodfokon megállapítani. Az 1883. évi XLIV. t -cz. 15. §-ának az a határozata, mely szerint az adózók bevallásaik benyújtására 7 napi záros határidő kitűzése mellett felhivandók, az általános jövedelmi pótadónál figyelembe vehető adóssági kamatterhek bevallására nem terjed ki. A m. kir. pénzügyminiszter 1890. évi 136,970. sz. határozata : Tapasztaltatott, hogy az 1883. évi XLIV- t.-cz. 15. §-ában foglalt az a határozmány, mely szerint az adózók a bevallások benyújtására, 8 napi záros határidő kitűzése mellett felhivandók, az általános jövedelmi pótadónál figyelembe vehető adóssági kamatteihek bevallására is kiterjesztetik. Ez az eljárás a törvény ide vonatkozó intézkedésének nem felel meg, mert a fentidézett t.-cz. 15. §-ában emiitett vallomások alatt, kizárólag csak azok a vallomási ivek értendők, a melyek az adóztatás alá eső jövedelmet tüntetik fel, de nem érthetők egyúttal azok a bevallások, melyek alapján az adózók részükre valamely törvényben gyökeredző kedvezményt biztosítani szándékoznak, annál kevésbé pedig a fentebb emiitett adóssági kamatterhekről szóló vallomások, mivel a törvényszabta határidő elmulasztása esetében, az általános jövedelmi pótadó kivetésénél adandó kedvezmények szorgalmazására az 1886. évi május hó 3-án 81,090/1885. szám alatt kelt, külön és egj'szersmindenkorra megállapított határidőül, az adóév február hó 1-től ugyanazon hó 15-ig terjedő időt jelöli ki. Hitelüzlettel foglalkozó pénzintézetektől telekkönyvi bekebelezés mellett felvett kölcsönök alapján, a kölcsönvevő a már kivetett általános jövedelmi pótadó kiigazítását igényelheti. A m. kir. pénzügyminiszter 1891. évi 41,187. sz. határozata: Az 1883. évi XLV1. t.-cz. értelmezése körül felmerült kételyek eloszlatása czéljából kijelentem a következőket: Az 1883. évi XLVI. t.-cz. 13. £-ának első bekezdésében foglalt intézkedésből.— melylyel az 1875. évi XLVII. t.-cz. 4. §-a hatályon kivül helyeztetett. — világosan kitűnik, hogy a levonás alapját képezi az az évi kamatösszeg, mely az adóévet megelőző év végén fenmaradt tőkemaradék után jár. Ha tehát valamely földbirtokos 1890. évi január hóban 100,000 frtot vett fel magánhitelezőnél kölcsönt és ebből ugyanazon évi deczember hó 15-én 60,000 frtot visszafizetett, a levonás alapját az 1891. évre az 1890. évi deczember hó végén fenmaradt 40,000 frtnyi tőkemaradék évi kamatjának 10 százaléka fogja képezni. A hitelügyletekkel foglalkozó pénzintézetektől felvett kölcsönökre nézve azonban, az általános jövedelmi pótadó kiszámításánál nem a megelőző, hanem a folyó évi kamatnak 10"/o-a veendő tekintetbe, s igy a levonás kedvezménye azokra a kölcsönökre is alkalmazandó, a melyek az adóév folyamán keletkeztek, megjegyeztetvén egyúttal, hogy azok az adózók, a kik a kölcsönkamatokra vonatkozó vallomások benyújtására kitűzött határidő letelte után, valamely pénzintézetnél telekkönyvi bekebelezés mellett kölcsönt vesznek fel, jogositvák a felvett kölcsönnek telekkönyvi bekebelezését igazoló, 30 nap alatt benyújtandó vallomás alapján, a rajok az ez adósság felvétele előtt kivetett általános jövedelmi pótadó mérvének helyesbítését a pénzügyigazgatóságnál (a fővárosi kir.%adófelügyelőnél) kérni.