Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

— 90 — ügyében hozott, fent közölt minisztertanácsi határozatra való utalással a tr—i kir. járásbiróságot hagyatéki átirás eszközlése végett újra keresse meg és intézkedjék előlegesen az iránt, hogy ha a járásbíróság bármely okból ujabban is elutasító határozatot hozna: az elutasító határozat ellen ugy a tiszti ügyész, mint a kiskorúnak képviselője 8 nap alatt a járásbírósághoz felfolyamodást nyújtsanak be. A 8 napi határidő mindkét esetben attól a naptól számítandó, amely napon az elutasító határozat az árvaszékhez érkezik. A felfolyamodásokba esetleg az 1871. évi VIII. t.-cz. 66. §-ának 2-ik bekezdése alapján az a kérelem is előterjeszthető, hogy az eljáró biró a felfolyamodás által okozott költségek megfizetésében elmarasztaltassék. Megjegyzem ez alkalommal, hogy az árvaszék és a kir. bíróságok között a jövőben esetleg felmerülendő hatásköri összeütközések esetében az iratok az árvaszék által nem a kir. igazságügyminiszter úrhoz, hanem jelentés kíséretében hozzám terjesztendők fel. Ha kiskorúakat érdeklő hagyatékban a birói átadó végzésbe hibák csúsztak be, a biróság e hibák kiigazitására közigazgatási uton nem utasitható, hanem az árvaszék feladata gondoskodni arról, hogy a birói végzés ellen az é; dekelt kiskorú törvényes képviselője, illetőleg a tiszti ügyész a törvény által előirt jogorvoslatot vegye igénybe. A m. kir. belügyminiszter 1893. évi 46,460. sz. határozata: A k—i kir. járásbíróság ellen emelt panasza érdemében tett azon fölterjesztésére, hogy ezen biróság a gyámhatóság alá tartozó személyeket érdeklő hagyatéki ügyekben hozott s az árvaszékkel közölt átadó végzésekbe becsúszott hibákat az árvaszék megkeresésére ki nem igazítja, következőkben válaszolok: Az árvaszék csak kötelességét teljesítette akkor, midőn a gyámhatósága alá tartozó kiskorúak érdekében a hibás határozatok kiigazítását szorgalmazta s a hagyatéki biróság helyesen járt volna el, ha a hibákat az árvaszék megkeresésére kiigazítja és a kiigazítást elrendelő végzéseit a jogorvoslat netáni igénybevehetése végett, az érdekelt feleknek szabályszerűen kézbesitteti; mindazonáltal az 1869. évi IV. t.-cz. í. §-ánál fogva a k—i kir. járásbíróság az árvaszék által kivánt irányban közigazgatási uton nem utasitható. Az ügy jelen állásában a fenforgó viszásság megszüntetése czéljából tehát szükségesnek mutatkozik, hogy az árvaszék azon hagyatéki ügyekben, melyekben a birói átadó végzésekbe hibák csúsztak be, ezen hibák kiigazítását az érdekelt kiskorúak képviselői, esetleg a kiskorúak érdekének védelmével megbízandó tiszti ügyész által újból szorgalmaztassa és amenynyiben a járásbíróság a kiigazítást ismét megtagadná, ez ellen az illető kiskorú képviselőjével, illetve a t. ügyészszel a törvény által előirt jogorvoslatot vétesse igénybe. A jövőben pedig, ha az árvaszék megkeresésének foganatot szerezni kíván, a megkeresést elutasító bírósági végzés ellenében a tiszti ügyész által beadandó felebbvitel utján keressen orvoslást. A hagyatéki ingatlanok birói önkéntes árverés utján való eladása esetében a birói önkéntes árverés joghatályát gyámhatósági jóváhagyástól függővé tenni nem lehet A m. kir. belügyminiszter 1887. évi 60,330. sz. határozata: A néhai G. Márton, G. Tódor s ennek neje, szül. D. Jozefa hagyatéki ügyében a közigazgatási bizottság gyámügyekbeni felebbviteli küldöttsége