Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

- 88 Téved az árvaszék abban is, hogy az 1868. évi LIV. t.-cz. 585. §-ában emiitett egyezséget az árvaszékileg tárgyalt hagyatéki ügyekben a gyámhatóság kísérli meg, miután ha egyszer a hagyaték vitássá vált, akkor az iratok a bírósághoz haladék nélkül átteendők s az idézett 585. §-ban emiitett egyezséget a bíróság jogosult s köteles megkísérlem. Végül figyelmeztetem az árvaszéket, hogy helytelenül járt el, midőn az egyik nagykorú örökös, jelesül P. Jánosné, J. Mária részére, aki Amerikában ugy látszik ismeretlen helyen távol van, a nélkül rendelt gondnokot, hogy az 1877. évi XX. t.-cz. 257. §-ához képest az 1868. évi LIV. t.-cz. 576. §-ában körülirt hirdetményt előzetesen kibocsátotta volna. P. Jánosné J. Mária egyik örökös, ha tartózkodási helye Amerikában ismeretes, személyesen, ha pedig ismeretlen, az említett törvényszakaszok értelmében hirdetményileg idézendő a hagyatéki tárgyalásra; s az utóbbi esetben a hagyaték átadása tárgyában az 1868. évi LIV. t.-cz. 576. §-ához képest csak az egyévi hirdetményi határidő letelte után a gondnok közbejöttével megtartandó tárgyalás alapján lehet intézkedni. Annak megvizsgálása, vájjon a hagyatéki tárgyalásnál a gyámhatóság kiküldötte az 1877. évi XX. t.-cz. 251. §-ában előirt eljárási szabályokat helyesen alkalmazta e, a kir. biróság hatásköréhez nem tartozik. Az árvaszék a közötte és a kir. biróság között felmerülő hatásköri összeütközési esetekben az iratokat nem az igazságügyi, hanem a belügyminiszterhez tartozik felterjeszteni. A m. kir. belügyminiszter 1892. évi 95,024. sz. határozata. A kir. minisztérium néhai V. József és neje hagyatéki ügyében a t—i kir. járásbíróság és a Z. vármegye árvaszéke között felmerült hatásköri összeütközés esetét 1892. évi november hó 22-ik napján tartott tanácsában vizsgálat alá vévén, következőkép határozott: Ezen ügyben annak megvizsgálása, hogy a hagyatéki tárgyalásnál a gyámhatóság kiküldöttje az 1877. évi XX. t.-cz. 251. §-ában előirt eljárási szabályokat helyesen alkalmazta-e, a kir. biróság hatásköréhez nem tartozik. Indokok: Néhai V. József és neje, szül. B. Anna hagyatéka a t—i kir. közjegyző mint gyámhatósági kiküldött által letárgyaltatván, az önjogu örökösök és a kiskorú örökös képviselője között az osztályra nézve egyezség jött létre, mely felvétetett a tárgyalási jegyzőkönyvbe, de erről külön okirat ki nem állíttatott. Az iratok Z. vármegye árvaszéke által a t—i kir. járásbírósághoz átküldetvén, a t—i kir. járásbíróság megbízása folytán a t—i kir. közjegyző 1889. évi január 7-én uj tárgyalást tartott, hogy azon néhai V. József és neje letárgyalt hagyatékának érintetlenül hagyása mellett, de azzal kapcsolatosan V. József időközben elhalt egyik fiának V. Péternek és ez utóbbi elhalt első nejének, szül. S. Máriának és második nejének szül. P. Rozáliának hagyatéka is rendeztessék. Ezen tárgyaláson mind a három hagyatékra nézve az önjogu örökösök és a kiskorú örökösök képviselői közt egyezség jött létre, mely szintén a tárgyalási jegyzőkönyvbe foglaltatott a nélkül, hogy arról külön okirat állíttatott volna" ki. A vármegye árvaszéke ezen tárgyaláson létrejött egyezséget a kiskorúak nevében jóváhagyta és az iratokat további illetékes intézkedés végett a t—i kir. járásbírósághoz áttette. A t—i kir. járásbíróság az iratokat hiánypótlás végett visszaküldte azon indokolással, hogy ezen hagyatéki ügy letárgyalásánál az 1877. évi XX. t.-cz. 251. §-ában előirt eljárás teljesen figyelmen kivül hagyatott.