Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

— 71 — tor P. Jánosné egyesitett hagyatéki ügyében 1878. évi deczember 1-én tartott tárgyalás alkalmával a 199—350/1877. közjegyzői sz. a. felvett jegyzőkönyv szerint a hagyaték megállapítása, a közös ingatlanok megosztása s a H. János hagyatékára nézve létesítendő osztály tárgyában az érdekeltek közt megállapodás jött létre, melyben a többi közt megállapittatott, hogy H. János hagyatékából néhai H. Viktor P. Jánosnénak (a törvénynél fogva szintén öröklésre hivatott) leszármazói mit sem kapnak, mert a közös ingatlanok elkülönítése alkalmával oly ingatlanokat kaptak, melyek értékesebbek, mint a többi telekkönyvi tulajdonosok birtokai (az egyezség 5. pontja). Ezen egyezséghez P. Péter, egyik örökös, hozzá nem járult, de midőn ez időközben elhalt, örökösei, illetve képviselőik az 1890. évi november 20-án felvett jegyzőkönyv szerint kijelentették, hogy az 1878. évi deczember 1-én létrejött megállapodásokat fentartani kívánják s azok alapján kérik a hagyatéki ingatlanokat elkülöníteni és bíróilag átadni. Zenta város árvaszéke azonban 522/891. sz. határozatával a fennebb jelzett megállapodásoknak a hagyatéki ingatlanok telekkönyvi állásának rendezésére s a közösség megszüntetésére vonatkozó részét jóváhagyta ugyan, azon részétől ellenben, mely szerint megállapittatott, hogy H. Viktor P. Jánosné árvái néhai H. János hagyatékából mitsem kapnak, a gyámhatósági jóváhagyást megtagadta ; minek következtében a szabadkai kir. törvényszék 15,9(^1/1892. sz. a. hozott végzésével a most nevezett kiskorú árvák gyámját a többi örökös ellen a per útjára utasította. A kiskorú árvák gyámja a kitűzött határidő alatt a pert meg nem indítván, az egyik érdekelt nagykorú örökös, H. Mátyás a törvényszéknél a hagyaték átadását kérte. Erre a szabadkai kir. törvényszék a hagyatéki iratokat azon megkereséssel küldötte át Zenta város árvaszékéhez (3435/^93. sz. alatt), hogy az osztályegyezséget a kiskorú árvák éredekében hagyja jóvá. Zenta város árvaszéke azon indokból, mert a gyámhatóság csupán az összes örökösök beleegyező hozzájárulásával létrejött osztályegyezséget van hivatva elbírálni, az iratokat az 1^68. évi LIV. t.-cz. 590. $-a értelmében leendő eljárás végett a szabadkai kir. törvényszékhez visszaküldötte; ezen törvényszék pedig abból indulva ki. hogy a pernek meg nem inditása folytán a hagyaték vitássá lenni megszűnt, azt ismét az árvaszékhez áttette (6721/1893. sz. a,). Ezek szerint a fenti hagya téki ügyben a további eljárásra a szabadkai kir. törvényszék Zenta város árvaszékét, ezen árvaszék ellenben a nevezett törvényszéket tartja illetékesnek. A további eljárás a bíróság hatáskörébe volt utalandó; mert az 1868. évi LIV. t.-cz. 590. §-a értelmében, ha a perre utasitott fél a keresetet a kitűzött határidő alatt be nem adja, az osztály megtételét és a hagyaték átadását azon bíróság eszközli, mely az örökösödési perben illetékes lett volna; és mert az árvaszék az örökösök között létrejött megállapodásokat egyszer már megbirálás tárgyává tevén s éppen az ő jóváhagyásának megtagadása folytán történvén a perreutasitás. a hagyatéki ügy elintézése az árvaszék részéről sem gyámhatósági, sem örökösödési eljárás czimén további intézkedést nem igényel. (11,267.1894. J. M. sz.) Ha hagyatéki ügyben az örökhagyónak gyenge elméjű özvegye mint örökös érdekelve nincsen és az érdekelve volt kiskorú nagykorúságát időközben elérte, az eljárás a kir. bíróság hatáskörébe tartozik. A m. kir. minisztertanács 1894. évi júl. 17-én hozott határozata. (Közölve az I. kötet 148. lapján.)