Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

részéről felébb, másodfokú határozatnak megváltoztatásával az árvaszék határozata volt érvényre emelendő, mert a vármegye közig, bizottsága a vármegyei gyámpénztári tartalékalap terhére utalványozásokat nem teljesíthet minthogy az 1877. évi XX. t.-cz. 298. §-a értelmében a vármegyei gyámpénztári tartalékalap és kamatai iránt csak a vármegyei törvényhatósági bizottság, a belügyminiszter jóváhagyásával rendelkezik és mert a mennyiben a vármegyei árvaszék által készitett kimutatásban megnevezett árváknak kamatjövedelmei meghaladják azon összeget, a mely az 1875. évi XXII. t.-cz. értelmében adómentességgel bir, a kivetett kamatadó és általános jövedelmi pótadó az illetőknek a vármegyei gyámpénztárban kezelt tőkepénzök után járó kamatból fizetendő ki; s mert a felebbező t. ügyész által felhozott az a körülmény, hogy a gyámoltak és a gondnokoltak részére a vármegyei gyámpénztárba befolyt tőkepénzek a vármegye törvényhatósági bizottsága által kijelölt pénzintézeteknél való elhelyezés és földhitelintézeti záloglevelekbe való fektetéssel is gyümölcsöztetnek, a gyámpénztárban összesítve kezelt tőkepénzek után az illetőket terhelő kamatadó és általános jövedelmi pótadónak el nem fogadására indokul nem szolgálhat, miután a gyámpénztárba befolyt és összesítve kezelt tőkepénzek után, habár többféle elhelyezési módozatok szerint befolyó általános kamatjövedelemből, az illető adókötelezett gyámoltakra vagy gondnokoltakra eső és javukra elkönyvelt kamatjövedelemből, a reájuk kivetett kamatadó és általános jövedelmi pótadó megfizetendő. A közigazgatási bizottság gyámügyi felebbviteli küldöttsége a tartalékalap terhére nem rendelheti el a hagyatéki ügyben felmerült és esedékes kamatok kiutalványozását, mert emiitett alap felett a városi képviselőtestület rendelkezik. A m. kir. belügyminiszter 1893. évi 92,592. sz. határozata: Özv. B. A.-nénak a néhai férje hagyatékához tartozólag a tárgyaló kir. közjegyző által 1892. ápr. 10-én N. K. város árvaszékéhez beszolgáltatott 19,000 frt utáni kamatoknak 1892. május 10-től leendő számítása és kifizetése iránt beadott kérvénye tárgyában, a közig, bizottság gyámügyi felebbviteli küldöttségének II. fokon hozott határozatát N. K. város ügyészének felebbezése folytán felülvizsgálat alá vévén, következőleg határoztam: Az idézett II. fokú határozatot azon részében, melylyel N. K. város árvaszékének: határozata megváltoztatása mellett utasíttatott a most nevezett város árvaszéke, hogy a B. kiskorúak 19,000 frt tőkéje után a kamatokat 1892. május 10-től írja elő és fizesse ki — indokaiból helybenhagyom. A II. fokú határozat azon részét ellenben, melylyel arra utasíttatott az árvaszék, hogy az; utólag kiszámítandó kamatok a kezelési és őrzési dijak számlájáról utalványoztassanak, feloldom, mert az 1877. évi XX. t.-cz. 298. §-a értelmében a tartalékalappal, hova a gyámügyi szabályrendelet 359. §-a szerint a kezelési és őrzési dijak is tartoznak, a városi képviselőtestület rendelkezik, tehát a közig., bizottság gyámügyi felebbviteli küldöttsége nem volt illetékes arra, hogy abból valamely összeget kiutalványozzon. Utasítom azonban N. K. város árvaszékét, hogy a szóban levő 19,000 frt tőkepénz 1892. évi máj. hó 10-tőI kezdve való kamatoztatásának elmulasztása folytán előállott kamathiánynak leendő megtérítése iránt a városi képviselőtestületnek indokolt előterjesztést tegyen. i*