Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

— 686 — jogomnál fogva megsemmisítem s uj ítéletek hozatalát és N. 8., G. B. illetőleg a tárgyalásnál meg nem jelent vádlottakkal uj tárgyalás tartását rendelem el. Megsemmisítendők voltak a fentebbi ítéletek azért, mert a szóban forgó ügyben eljárt főszolgabíró panaszlottakat az erdőtörvény 90. §-a alapján erdei falopás kihágása miatt marasztalta el, holott ugy a panaszos község képviseletében megjelent erdőtiszt állítása, valamint a tanukul megidézett erdőőrök vallomása szerint, panaszlottak a községi erdőnek szabad használatukra kijelölt részéből kivágásra nem engedélyezett, vagyis meg nem bélyegzett magfákat vágtak le; minélfogva jelen esetben nem az erdei falopásnak, hanem az erdőtörvény 108. § ában körülírt faizási jog túllépése által elkövetett kihágásnak jelenségei látszanak fenforogni, miért is panaszlottakkal szemben nem az erdőtörvény 90. §-a, hanem az utóbb idézett szakasz alapján lett volna Ítélet hozandó. Továbbá a szóban forgó ügyben eljárt főszolgabíró N. J., S. G. B. és N. S. G. vádlottakat, kik a tárgyaláson nem jelentek meg, a terhökre rótt cselekmény elkövetésében elmarasztalta a nélkül, hogy ezen cselekmény ténykörülményei iránt a tanukul megidézett erdőőrök vallomását kivette volna, holott pedig hivatali elődömnek 1881. évi augusztus hó 12-én 35,839. szám alatt kelt rendeletével kibocsátott ügyrendtartás értelmében, az erdei kihágási ügyekben mindig csak a szabályszerű bizonyítási eljárás után hozható Ítélet. Végül az elsőfokulag eljárt főszolgabíró a panaszlottakat az általuk társaságban elkövetett erdei kihágás miatt ugy a faérték és kártérítésben, mint a pénzbüntetésben egyszeresen és egyetemlegesen marasztalta el, már pedig a társaságban elkövett erdei kihágás esetében csak a faérték és kártérítési összeg róvható ki valamennyi vétkesre egyszeresen és egyetemlegesen, ellenben a pénzbüntetés mindegyik tettesre külön-külön oly összegben szabandó ki, mely összeggel a törvény szerint büntetendő lenne a tettes akkor is, ha a kihágást nem társaságban, hanem egyedül követte volna el. Erdei kihágási ügyekben elsőfokú birói hatóság gyakorlására a járási főszolgabirák illetékesek; a f őszolgabirák azonban csakis akkor tekinthetők az Ítélethozatalra feljogositottaknak, ha eire a törvényhatóság részéről külön megbízatást nyertek és az erdőtörvény 125. §-ában előirt esküt is letették. A m. kir. belügyminiszter 1888. évi 52,191. sz. határozata. Kihágási ügyekben elsőfokú bíráskodási joggal közigazgatási gyakornok meg nem bizható. A m. kir. belügyminiszter 1888. évi 59,000. sz. határozata. • Agfőszolgabirák ügykörébe utalt erdei kihágásoknál felmerülő birói érdekeltség esetén más bírónak kijelölése az alispán hatáskörébe tartozik. A m. kir. belügyminiszter 1889. évi 77,911. sz. határozata: Azon főispáni felterjesztésre, melylyel a Z. M.-nak Sch. R, János és társai, illetőleg Z. A. a—i főszolgabíró ellen erdei kihágás miatt emelt panasza ügyében felvett tárgyalási jegyzőkönyveket, az ezen ügyben elsőfokban bíráskodni hivatott a—i főszolgabíró érdekeltségénél fogva egy más bíró delegálása iránti intézkedés czéljából bemutatta, a csatolmányok vissza-