Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

— 673 — hivatkozással határozatilag kimondandó lesz az, hogy a volt úrbéresek és zsellérek a faizási jog megváltása fejében az 1871. évi LIII. t.-cz. 25-ik és következő §-ai értelmében kihasítandó erdőterületet maguk között fel nem oszthatván, az erdőt ezután is mint közös vagyont közösen tartoznak kezelni, és hogy annak netaláni felosztása csak akkor válhatik lehetségessé, ha a kérdésben forgó erdő talaja másnemű gazdasági mivelésre (szántóföld, rét, kert vagy szőlő) állandóan alkalmas, mi iránt az illető erdőrendészeti hatóság, illetve a földmivelés-, ipar- és kereskedelmi minisztérium határoz. Községi erdőkből nagyobb faeladások csakis az illetékes erdészeti bizottságok határozata, illetve a helyben hagyott üzemterv keretében kiállított iavágatási engedély alapján foganatosíthatók, és mindig csak nyilvános árverés utján adhatók el. A m. kir. földmivelésügyi miniszter 1882. évi 24,303. sz. határozata. A községek és volt úrbéresek erdeiből 10 évet meghaladó időre való faeladásokra csak a földmivelésügyi miniszter előzetes jóváhagyásával köthető szerződés. Az ily erdőkből a faeladás rendszerint csak 10 évi időre engedélyezhető A m. kir. belügyminiszter 1885. évi 3596. sz. általános rendelete: Mindazon esetekben, melyekben a községek és volt úrbéres közbirtokosságok által az üzemtervek elkészitésének napjától számított 10 évet meghaladó időre kötött, fa, vagy más erdőtermény eladására vonatkozó szerződések jóváhagyása kéretik, mint községi vagyont illető kérdést községi háztartási szempontból csak akkor tegye bírálat és elintézés tárgyává a vármegye törvényhatósága, ha a szóban forgó eladásra erdőfelügyeleti szempontból az engedély a földmivelés-, ipar- és kereskedelmi minisztérium részéről már megadatott. Emlékezetébe hozom ez alkalommal a törvényhatóságnak a községi erdőségek értékesítése körüli eljárást szabályozó 1882. évi június 5-én 28,794. sz. a. kibocsátott körrendeletemet, melynek szigorú megtartására ujolag utasítom azzal, miszerint a községek vagyoni érdekeit szem előtt tartva, kiváló figyelemmel legyen arra, hogy a faeladás nyilvános árverés utján és csak előleges becslés s a feltételek előleges jóváhagyása alapján eszközöltessék. A szövetkezeti erdők csak azon esetben nem esnek az erdőtörvény 17. §-ábarfr előirt rendszeres üzemterv szerinti kezelés kötelezettsége alá, ha azok törvényesen felosztattak s igy a magán erdők közé tartoznak. A m. kir. belügyminiszter 1890. évi 17,503. sz. határozata: A vármegye törvényhatósági bizottságának határozatát, melyben a vármegye területén levő állami felügyelet alá tartozó erdők állami kezelésbe való átadása kimondatott, M. N. és társai felszólamlása folytán, a fóldmivelési miniszter ur meghallgatása után felülvizsgálván, helybenhagyom, mert M. N. és társainak az az állítása, hogy a tulajdonukat képező erdőrészletek, mint magán birtokok nem sorozhatok az erdőtörvény 17-ik §-ában emiitett erdők közé, még ha kétségbevonhatlanul beigazolva volna' is, akkor sem nyújthatna alapot arra, hogy a kérdéses közgyűlési határozat — miként a felebbezők kívánják — megsemmisíttessék.