Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

— 660 — dékessé vált bérösszegeket a csatolt letéti kérvény és postafeladó vevény szerint a lejárat után néhány napra megfizetni akarták, és igy feltűnően késedelmes fizetőknek nem tekinthetők, a haszonbérlet csupán a késedelmes fizetés okából meg nem szüntethető. Sem a bérbeadó, sem a bérlő halála egymagában nem szünteti meg a haszonbérletet ott, hol ez szerződésileg kikötve nincs, és ehhez képest, ha a szerződésben a halál felbontó feltételül ki nem köttetett, sem a bérbeadó, sem a bérlő, sem pedig örököseik nem követelhetik a haszonbérlet megszüntetését egyedül csak azon okból, mert a szerződő felek egyike vagy másika elhalálozott. A m. kir. Curia 1882. évi 7636. sz. határozata: Nincs hazai tételes törvény, mely akár a bérbeadó, akár a bérlő halálát egymagában azon okok közé sorolná, melyek a haszonbérletet megszüntetik. A vagyoni jogok és kötelezettségek pedig rendszerint átszállanak az örökösökre s ezen általános szabály alól a haszonbéri szerződés, mely a szerződő felek között vagyonjogi viszonyt állapit meg, sem képez kivételt. A haszonbérleti szerződésnek az egyik bérlőtársra nézve megszűnése nem vonja maga után a szerződésnek a másikra nézve is megszűnését. A m. kir. Curia, 1883. évi 1200. sz. határozata: Minthogy jelen esetben a haszonbéri szerződés tárgya, sem az abból folyó jogok és kötelezettségek feloszthatlan dolgot nem képeznek, azon körülmény, hogy az egyik haszonbérlő társra nézve a haszonbéri szerződés megszűntnek volt kimondandó, szükségkép nem vonja maga után, hogy a szerződés a második haszonbérlőtársra nézve is megszűntnek kimondassék, mit figyelembe véve, semmi sem állott útjában annak, hogy a szerződés megszüntetése csupán az elsőrendű alperesre szorittassék, és igy ennek ellenében a másodbirósági Ítélet érintetlenül hagyassék, mig másodrendű alperesre vonatkozólag e részben a másodbirósági Ítélet megváltoztatásával az elsőbirósági Ítélet volt helybenhagyandó. A haszonbérlő nincs jogositva a haszonbérelt földön termett takarmányból és szalmanemüekből természetes uton előállitott trágyát sem a haszonbérlés tartama alatt, sem a haszonbér leteltével elidegeníteni, vagy a haszonbérelt föld területéről elhordani. A m. kir. Curia 1890. évi 2493. sz. határozata: A íöldmivelési gazdászat általános elvei és a gyakorlat szerint, a trágya annak a földterületnek természetes növedékét képezi, melynek terméséből az természetes uton készíttetik; a földnek ideiglenes birtokosa, a haszonbérlő tehát nincs jogositva a haszonbérelt földön termett takarmányból és szalmanemüekből természetes uton előállitott trágyát sem a haszonbérlés tartama alatt, sem a haszonbér leteltével elidegeniteni, vagy a haszonbérelt földterületéről elhordani; minthogy pedig felp. alperesektől annak a trágyának értékét követeli, melyet alperesektől bérelt birtokon termelt, azt azonban nem is állítja, hogy a kérdéses trágyát nem természetes, hanem más módon készítette volna, az A) alatt csatolt haszonbéri szerződésben pedig