Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

hatósághoz, mint azt első helyen idézett rendeletem 3. §-a előírja, hanem közvetlenül az «Országos m. kir. statisztikai hivatalhoz Budapesten» terjesztendők fel. A 77,524/91. számú rendeletemhez képest egybeállított pénztári számadás és mérleg pedig, ezen rendelet 46. §-ában előirt módon ugyan, de nem egy, hanem két-két példányban mutatandó be az illetékes elsőfokú iparhatóságnak, a mely azután hozzám való felterjesztése iránt intézkedik. A statisztikai kimutatásoknak közvetlenül az orsz. statisztikai hivatalhoz való felterjesztését, az adatok gyorsabb feldolgozása végett tartottam elrendelendőnek; a pénztári számadásnak és mérlegnek két példányban való felterjesztése pedig oly czélból vált szükségessé, mert azoknak egy felülvizsgált és esetleg helyesbített példánya általam az orsz. statisztikai hivatalnak fog megküldetni, mig a másik példányt saját használatomra visszatartom. b) Segélyezés. A betegsegélyző pénztári tagoknak csak az esetleg 20 hetet meghaladott időn tnl tartott gyógykezeltetésekért felmerülő ápolási költségei nyerhetnek az 1875. évi ül. t.-cz. rendelkezései szerint fedezetet s igy a 20 heti időtartamon belül kórházilag gyógykezelt betegsegélyző pénztári tagok után ápolási költségek sem az országos vagy törvényhatósági alapokkal, sem illetőségi községekkel vagy magán-személyekkel szemben nem érvényesithetők. A m. kir. belügyminiszter 1894. évi 5703. sz. határozata: Az 1891. évi XIV. t.-cz. 7. §-a a betegsegélyző pénztárakat arra kötelezi, miszerint beteg tagjaikat — tekintet nélkül azon betegség jellegére, a melyben szenvednek, — ingyen orvosi segélyban és a szükséges gyógykezelésben részesítsék, és a törvény egyáltalában nem jelöl meg egyetlen oly betegséget sem, a melynek gyógykezeltetése alól a betegsegélyző pénztárak felmentve lennének. De különben is a munkásoknak és munkaadóiknak kötelezett együttes anyagi hozzájárulásával fentartott betegsegélyző pénztáraknak egyik lényeges rendeltetését, a tagok szükséges kórházi gyógykezeltetéséből felmerülő költségeknek fedezése is képezvén, a pénztárak tagjai a pénztár fentartásához való anyagi hozzájárulásukért teljesen jogos igénynyel birnak ahhoz, hogy bármily jellegű betegségük eseteiben a pénztár költségén nyerjék szükséges gyógykezeltetésüket. Épen ezért a betegsegélyző-pénztárak tagjai után felmerült s kötelességszerűen az illetékes segélypénztár által fedezendő ápolási költségek érvényesítésénél, a betegek s családjaik vagyoni viszonyai figyelembe nem jöhetnek. A betegsegélyző pénztári tagoknak csak az esetleg husz hetet meghaladott időn tul tartott gyógykezeltetésekért felmerülő ápolási költségei nyerhetnek az 1875. évi III. t.-cz. általános rendelkezései szerint fedezetet, s igy a husz heti időtartamon belül kórházilag gyógykezelt betegsegélyző pénztári tagok után ápolási költségek sem az országos vagy törvényhatósági alapokkal, sem illetőségi községekkel vagy magánszemélyekkel szemben nem érvényesithetők. Egyedüli kivételt az 1891. évi XIV. t.-cz. 26. §-ának rendelkezésébe ütköző mulasztás esete képez, a melynél ipari vagy gyári alkalmazottnak kórházi ápolási költsége, a törvény 27. §-a értelmében a mulasztással terhelt munkaadóra hárítható. ii. 41