Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

— 625 — iparhatósági határozatot az alapjául szolgáló elsőfokú határozattal s a megelőző eljárással együtt s a K. A. panaszlott által szabálytalanul letett eskünek érvénytelenné nyilvánítása mellett ezennel megsemmisitem; mert az 1884. évi XVII. t.-cz. 176. §-a világosan rendeli, hogy az ezen törvényszakasz értelmében elintézendő ügyekben az iparhatóság határozatával meg nem elégedő félnek jogában áll igényeit a törvény rendes utján érvényesíteni, s ebből önként következik, hogy az ügynek az iparhatóság előtt való elintézése folyamán oly bizonyitási eszközök nem alkalmazhatók, melyek lehetetlenné teszik, hogy a határozattal meg nem elégedő fél jogorvoslatért a rendes bíróhoz fordulhasson. Minthogy pedig a peres kérdésnek főeskü által való eldöntése a pert tökéletesen befejezi, s annak magánjogi uton való további tárgyalását kizárja, ennélfogva az ipartörvény 176. §-a alá tartozó ügyekben, melyeknél a törvény határozott rendelése szerint a rendes biró előtti jogorvoslat a felek részére fenhagyandó, a főesküvel való bizonyításnak helye nem lehet, s a jelen ügy, az eskünek, mint bizonyitási eszköznek kizárásával, az elsőfokú iparhatóság által újra tárgyalandó. A rendezett tanácsú város kéményseprői munkakerületéhez tartozhatnak más községek is. Ha a vármegye törvényhatósága a vármegye területére kéményseprői munkakerületeket alakit, egyik vagy másik kerület a rendezett tanácsú város kerületéhez is csatolható. A m. kir. földmivelés-, ipar- és keresk. miniszter 1884. évi 44,533. sz. határozata: A kéményseprők munkakerületére nézve, rendezett tanácsú városokban, az ipartörvény 11. §-a folytán, a városnak miniszterileg jóváhagyott szabályrendelete az irányadó. Ha azonban a megye törvényhatósága munkakerületeket állapitana meg a megye számára is, ez esetben nincsen kizárva annak lehetősége, hogy egyik vagy másik kerületre nézve a rendezett tanácsú város határos munkakerületével egységes kerületet állapítson meg. Ez által meg van adva a mód arra. hogy megfelelő nagyságú munkakerületek létesíthetők, úgyhogy a kerület kéményseprője elegendő munkát, illetve jövedelmet nyerjen. Természetes azonban, hogy ily esetekben az illető kéményseprő a különben egységesnek feltűnő munkakerület megyei részére az illető szolgabíró, városi részére pedig az illető városi tanács, mint elsőfokú iparhatóság illetősége alá tartozik. A munkaviszonyból eredő kártérítési ügyekre nézve az ipartörvény 176."§-ában meghatározott illetőségtől való eltérésnek nincs helye. A m. kir. kereskedelemügyi miniszter 1889. évi 38,432. sz. határozata: P. D. és P. J. gőzmalmi gépészeknek K. P. és társai ö—i gőzmalomtulajdonosok ellen 65 frtnyi munkabér s járulékai megtérítése iránt indított keresetük ügyében, az alispán urnák az elsőfokú iparhatósággal egybehangzóan hozott másodfokú határozatát, mely a panaszosokat a felek között 1888. évi szeptember hó 20-án létrejött szerződés 4. pontja alapján keresetükkel a sz—i kir. járásbíróság elé utasítja, a törvényes határidőben közbevetett felfolyamodás következtében felülvizsgálat alá vettem. Ennek eredményéhez képest az idézett másodfokú iparhatósági határozatot, az alapjául szolgáló elsőfokú határozattal együtt ezennel feloldom s elrendelem, hogy