Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

— 58 — és a felelősséget elsősorban az ellen, másodsorban a községi elöljáróság, illetve képviselőtestület és harmadsorban a község ellen állapítsa meg, mert az 1877. évi XX. t.-cz. 299. §-a szerint a kölcsönadott pénzekért a felelősség a most emiitettek ellen és sorrendben állapítandó meg. Az 1877. évi XX. t.-cz. nem ad jogot arra, hogy a község gyámhatósági uton kártérítésben elmarasztaltassák. A m. kir. belügyminiszter 1889. évi 37,548. sz. határozata: K. J. b—i lakos részére kézbesités végett J. G. b—i körjegyzőhöz küldött s ez által elsikkasztott 30 frt 33 kr megtérítése iránt a vármegyei árvaszék előtt folyamatba tett, ez által elintézett s B. község elöljáróságának felebbezésére a közig, bizottság gyámügyi felebbviteli küldöttsége által megvizsgált ügyet B. község elöljáróságának felebbezése folytán felülvizsgálván, következőleg határozok: Az idézett, érdemükre egyező határozatokat, melyekkel a K. J. b—i lakos részére leendő kézbesités végett J. G. b—i körjegyzőhöz kiküldött, ez által elsikkasztott s vagyontalanságáiiái fogva tőle be nem hajtható 30 frt 33 kr összeg megtérítése iránt B. község felelőssége kimondatott s a községben helyettesitett jegyző felhivatott, hogy ezen összeg megfizetésére a községet hivja fel, feloldom s a közigazgatási bizottságot utasitom, hogy a szóban forgó összeg kézbesitése körül az árvaszék által követett s a felebbezés során panaszolt eljárást vizsgálja meg, a vizsgálat eredménye alapján határozatilag intézkedjék, s határozatát az érdekelteknek azzal kézbesítse, hogy a mennyiben abban meg nem nyugodnának, ellene a törvény által megállapított záros határidőn belül felebbezéssel élni joguk van. Indokok: Az alsóbbfoku határozatokat feloldani kellett, mert az 1877. évi XX. t.-cz. nem ad jogot arra, hogy a jelen esetben a község gyámhatósági uton marasztaltassék el. A szóban forgó ügyben, az árvaszék által követett eljárás megvizsgálására, a közigazgatási bizottságot utasítani kellett, mert a felebbezés során az árvaszék eljárása ellen panasz emeltetik és mert az 1877. évi XX. t.-cz. 215. §-ának 2-ik pontja alapján az árvaszék eljárása ellen felmerült panaszok megvizsgálására a közig, bizottság illetékes. A megyei árvaszék mulasztása folytán károsult fél által a szabályszerű jogorvoslattal el nem hárítható kár megtéritése iránti kereset első sorban a sérelmes határozat hozatalában résztvett tisztviselők ellen s csak ha az az elmarasztalt tisztviselők vagyontalansága, vagy a sérelmes határozatra szavazók ki nem derithetése miatt eredményre nem vezet, intézendő a törvényhatóság ellen. A m. kir. Curia 1893. évi 11,730. sz. határozata: A kereset tartalma szerint felperes azon az alapon követel kártérítést az alperes törvényhatóságtól, mert ennek közege a megyei árvaszék által a kezelése alatt álló központi árvatárban volt pénze felperes beleegyezése nélkül s tudtán kivül másnak, t. i. K. Károlynak utalványoztatott és adatott ki, a ki a kérdéses összeget elsikkasztotta; a kártétel tehát kizárólag a megyei árvaszék hibájából és mulasztásából esett meg; az árvaszék eme mulasztásáért, illetve törvényellenes cselekményeért pedig az illető törvényhatóság felelős. Kétséget nem szenved ugyan, hogy azon esetben, ha a vármegyei árvaszék törvényellenes határozata által magánfélnek kárt okoz és ez szabályszerű jogorvoslattal elhárítható nem volt, a sértett félnek vagyoni fele-