Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

iránt Gy. város közönsége áltál alkotott 147/890. k. gy. számú szabályren­delet 7. §-a alapján 12 frt pénzbüntetésben, nemfizethetés esetén 2 napi elzárásban és a felmerülhető tartási költségek megfizetésében marasztaltatott el. az elmarasztalt által közbevetett felebbezés folytán felülvizsgáltatván megváltoztattatik s vádlott a terhére rótt kihágás vádja és következményei alól felmentetik; mert az idézett szabályrendelet 7. §-a a vásári adásvevés módozatait a vásári rend és helypénzfizetés kijátszásának kikerülése érde­kében állapítja meg; a jelen esetben azonban nem vásári adásvevés eszkö­zöltetett, hanem a vádlott üzlethelyiségében bonyolittatott le egy adásvevési ügylet; azt pedig, hogy a gabonakereskedő bármily gabonavételi ügyletet saját üzleti helyiségében meg ne köthessen, a szabályrendelet alapján, mely csakis a vásári forgalmat szabályozza, megtiltani nem lehet. Helypénzszedési díjszabály áthágása, mint rendőri tilalom megszegését nem képező cselekmény, kihágássá nem minősithető, hanem ily esetben elzárássá át nem változtatható pénzbírság állapitható meg megtorlás gyanánt. A m. kir. belügyminiszter 1894. évi 19,904. sz. határozata: A vásári helypénzszedés körül elkövetett visszaélések megtorlása iránt 954. sz. a. alkotott szabályrendeletre az az észrevételem van, hogy a hely­pénzszedési díjszabály áthágása kihágássá nem minősithető, mert az 1879. évi XL. t.-cz. 1. §-a értelmében kihágássá csak valamely rendőri tilalom megszegését lehet minősíteni. Ilynemű visszaélésekkel szemben tehát csak elzárássá át nem változtatható pénzbírság alkalmazható megtorlás gyanánt. A pénzbírság a megrövidíteni avagy túllépni szándékolt díjtétel többszörö­sében avagy ezen dijtétel meg nem határozhatása esetében bizonyos meg­határozott összegben állapítandó meg. Felhívom ennélfogva a czimet, hogy a szabályrendeletnek 8—6. §-ait megfelelőleg dolgozza át és azt az 1886. évi XXI. t.-cz. 11. §a alapján újból terjeszsze jóváhagyásom alá. A vásári helypénz-dij szabályzatok felülvizsgálata és jóváhagyására nem a törvény­hatósági közgyűlés, hanem közvetlenül a kereskedelmi miniszter illetékes. A m. kir. kereskedelemügyi miniszter 1892.évi 34,171. sz. határozata: Felterjesztésére értesítem a vármegye közönségét, hogy a vármegye törvényhatósági bizottsága által hozott s X. vásárjogosultnak, a piaczi hely­pénz-dijszabályzat állati díjtételének 5 krról' 8 krra való felemelése iránti folyamodását elutasító határozatot, a nevezett vásárjogosultnak felfolyamo­dása következtében felülvizsgálván, a fölmivelésügyi miniszter úrral egyet­értőleg az idézett határozatot feloldom s a folyamodó kérelmének helyt adok; mert a vásári helypénz-dijszabályzatok megállapítása kizárólag hatás­körömhöz tartozik, de különben is a törvényhatósági bizottsági határozatban foglalt indokolás jogi szempontból nem állhat meg, mert a vásártartásra jogosult, a törvény követelményeinek megfelelő vásártéri berendezés jelen­tékenyebb kiadásainak kárpótlását, illetve kompenzáczióját méltán igényel­heti, tehát arra joga van. Fent idézett fölterjesztésének mellékleteit oly föl­hívással küldöm tehát le a vármegye közönségének, értesítse a vásárjogo­sultat, hogy a mennyiben a díjszabályzatban foglalt állatdijtételeket meg­változtatni, illetve felemeltetni óhajtaná, az -iránti kérelmét a vármegye közönsége utján hozzám terjeszsze föl.

Next

/
Thumbnails
Contents