Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

— 50 — előadására magát árvaszéki ülnök által helyettesitheti, mert már a helyettesítés fogalmával sem egyeztethető össze, hogy a helyettesítő (árvaszéki elnök) a helyettesítés által jogot nyerjen s a helyettesitett (árvaszéki ülnök) ténykedése körében a reáruházott tiszttel járó jognál többet gyakorolhasson. Az 1877. évi XX. t.-cz. 216. §-a az árvaszéki elnököt a felebbezések tárgyalására alakított küldöttség tagjául jelöli ugyan, de a következő szakasz meghatározza tisztét, illetve teendőjét és helyettesítési jogát azzal, hogy döntő szavazattal nem bir. Az árvaszéki elnök tehát a felebbezések tárgyalására alakított küldöttségnek az ügy előadására hivatott tagja, a ki szavazati joggal nem bir és a ki akadályoztatása esetében magát az egyik árvaszéki ülnök által helyettesitheti, helyettesítési jogával élhet, de ez által magának szavazati jogosultságot nem szerez. A törvény 216. §-a a felebbezések tárgyalására alakított küldöttségnek tagjául jelöli a tiszti ügyészt is, azon czélból, hogy a tárgyalások rendén felmerülhető jogi kérdésekben véleményével a küldöttség tagjait támogassa és esetleg felebbezési jogát érvényesíthesse, de a törvény 217. §-ának második bekezdése szerint döntő szavazattal a tiszti ügyész sem bir. A küldöttség tagjául a törvény egy tiszti ügyészt jelöl, miből következtethető, hogy a küldöttségnek ezen tagja, ki tiszti ügyészi állásánál fogva az, és annak tárgyalásaiban mint ilyen vesz részt, a 217. § második bekezdésében foglalt kijelentés világos rendezésénél fogva döntő szavazattal nem bir. Az árvaszéki elnök a közigazgatási bizottság gyámügyi felebbviteli küldöttségében akkor sem bir szavazattal, ha kivételesen árvaszéki ülnök teljesiti is az előadást. A m. kir. belügyminiszter 1890. évi 6940. sz. határozata: A közigazgatási bizottság gyámügyi felebbviteli küldöttségének f. évi január hó 13-án tartott üléséből 1. sz. a. hozzám intézett felterjesztésére válaszolólag értesítem a közigazgatási bizottságot, hogy az árvaszéki elnök azon esetben sem bir a felebbviteli küldöttségben döntő szavazattal, ha az előadással kivételesen árvaszéki ülnököt biz is meg, mert ez által az elnök előadói minőségét el nem veszti, következőleg az 1877. évi XX. t.-cz. 217. §-ának ama rendelkezése, mely szerint az előadó döntő szavazattal nem bir, az árvaszéki elnökre akkor is alkalmazandó, ha ülnök teljesiti az előadást. De különben is a közigazgatási bizottságról szóló 1876. évi VI. t.-cz. 20. §-ának második bekezdése akkép rendelkezik, hogy egy bizottsági tag sem vehet részt a tanácskozásban oly tárgyak felett, melyekben már más minőségben, pl. mint bíró működött. Ebből az következik, hogy oly bizottsági tag, aki az ügy alsóbb fokú eldöntésébe befolyt, a bizottságban azon ügy felett való határozat hozatalánál nem szavazhat és igy az árvaszéki elnök az árvaszék határozatainak felülvizsgálatakor a közigazgatási bizottságban ez okból sem bir szavazati joggal. A közigazgatási bizottság gyámügyi felebbviteli küldöttségének ülésébe, ha a tiszti főügyész akadályozva van, az alügyész hivandó meg. A m. kir. belügyminiszter 1889. évi 65,275. sz. határozata: I. István tiszti alügyész előterjesztését, melyben annak indokából, hogy néhai M. László hagyatéki ügyében a vármegyei árvaszék által hozott' határozatok ellen a közigazgatási bizottság gyámügyi felebbviteli küldöttségéhez