Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

— 475 laltak folytán a megyei közigazgatási bizottság által alkalmazottaknak tekintendők: tudomás és miheztartás végett értesitem tanfelügyelő urat, hogy a községi népiskolai tanítók, kötelmeik súlyos megsértése, illetőleg fegyelmi vétség elkövetése nélkül, saját jól felfogott érdekükben csupán akkor hagyhatják el állomásukat, ha a szabályszerű felmentvényt az illetékes közigazgatási bizottságtól kieszközölték; magától értetvén, hogy az illetékes közigazgatási bizottság a felmentvény kiszolgáltatását, a helyi viszonyokra való figyelemmel, mindaddig függőben tarthatja, mig nem igazoltatik az, hogy a kiszolgáltatás által a tanügy érdeke érzékeny hátrányt nem szenved. A tanítók, illetve azok özvegyeinek végellátási kérdésében az 1875. évi XXIIIt.-cz. 41. §-a és az 1891. évi XLIII. t.-cz. 14. tj-a alapján az 1879. évi 35,111. szám alatt kibocsátott közoktatásügyi miniszteri utasításban foglaltak is figyelembe veendők. A m. kir. belügyminiszter 1893. évi 90,808. sz. határozata: A város törvényhatósági bizottságának közgyűlési határozatát, mely szerint özv. B. Pálné volt városi óvoda vezető özvegyének, tekintettel arra, hogy volt férje B. Pál a tanítók nyugdíjintézetébe túlkorusága miatt felvéve nem lett, s hog}7 nyugdíj jogosultsága a város irányában sem kormányrendeleten, sem községi szabályrendeleten meg nem állapitható, azon gyakorlatnál togva, hogy nyugdíjjogosultsággal nem bíró városi alkalmazottak, illetve ezek özvegyei kegydijban szoktak részesittetni, férje állására és szolgálati idejére való tekintettel évi 150 írt kegydij állapíttatott meg, az érdeklett özv. B. Pálné felebbezése folytán felülvizsgálat alá vévén: ezen, a vallás- és közoktatásügyi miniszter ur f. évi január 28-áról 1213. sz. a. kelt rendeletének fig3'elmen kivül hagyásával hozott közgyűlési határozatot megsemmisítem, és utasítom a város közönségét,. hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter ur most hivatkozott rendeletének megfelelve, nevezett özvegy rendes nyugdíjazása tárgyában az 1879. évi 35,111. sz. a. kiadott vallás- és közoktatásügyi miniszteri utasítások értelmében hozzon határozatot és azt felfolyamodás esetén közvetlenül a nevezett miniszter úrhoz terjeszsze fel. A községi néptanítókra kirótt bírságpénzek az országos tanítói nyugdíj- és gyámalapot illetik. A m. kir. belügyminiszter 1878. évi 33,242. sz. rendelete a törvényhatóságokhoz : A felebbezett fegyelmi ügyek ellátásánál tapasztalván, hogy a törvényhatóságok fegyelmi hatóságai a fegyelmi bírságpénzek hovaforditása iránt különféleképen s részben az ez iránt elfogadott elvekkel ellentétben rendelkeznek, — az ügy szabályozhatása tekintetéből az összes törvényhatóságok főispánjait megkerestem, hogy a vezetésük alatt álló törvényhatóságok által ezen pénzek kezelése s mikénti felhasználása iránt követett eljárás módozatairól tegyenek jelentést. A felérkezett jelentésekből arról győződvén meg, hogy a czélt, melyre a fegyelmi bírságpénzek sikerrel fordíttathatnának, az egyes törvényhatóságok a fennálló különböző érdekek és körülmények tüzetes ismerete alapján legjobban önmaguk határozhatják meg, kívánom, hogy a fegyelmi bírságpénzek mikénti kezelésének kérdése mindenütt a törvényhatóság által alkotandó helyi szabályrendelet utján rendeztessék. Miért is felhívom a törvényhatóságot hogy a törvényhatósági tisztviselők