Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

— 473 — a tanítói javadalmazást az iskolaszék azrn esetben felemelheti, ha ezt a község vagyoni ereje s iskolai jövedelme megengedik; mivel azonban az iskola pénztára a lakbér és kert-illetményeknek az előbbi 60 írtról évi 100 írtra határozott felemelésére nézve fedezetet nem nyújt, az ekkép felmerülő kiadási többlet a község pénztárára nehezednék, minélfogva a tanítói javadalomnak czélba vett felemelése, — figyelemmel arra, hogy az iskolaszék a községre önhatalmilag terheket róni jogosítva nincs, — az idézett utasítás 14. §-a értelmében jogérvényesen csakis a község törvényszerű képviseletével egyetértve lett volna eszközölhető. Mivel pedig D. város képviselőtestülete a tanítói lakbér- és kert-illetménynek az iskolaszék által egyoldalulag 60 írtról 100 írtra felemelhetését megtagadta, a jogosult tényezők egyikének hozzájárulása hiányzik; ennélfogva, és tekintettel arra, hogy D. városban a tanítók illetőleg tanítónők a bemutatott dijlevelek szerint 60 frt lakbér- és kert-illetményen kívül évi 450 frt, illetve 400 frt fizetést, tehát az 1868. évi XXXVIII. t.-cz. 142. §-ában legkevesebbül meghatározott fizetésnél 150, illetve 100 írttal többet élveznek, és hogy az iskolaszék is a megyei közigazgatási bizottsághoz intézett kérvényében D. város kedvezőtlen vagyoni helyzetét beismeri, a szóban forgó határozatot feloldani kellett. Az iskolaíentartó községet arra, hogy a törvényben legkisebb megszabott tanítói fizetést felemelje, saját elhatározása ellenére kötelezni nem lehet. A m. kir. belügyminiszter 1891. évi 88.051. sz. határozata. (KÖZÖIVP az I. kötet 493. lapján.) Államilag segélyezett polgári iskoláknál alkalmazott tanítók, ha illetményeiket nem az állampénztárból, hanem az iskolafentartó községtől nyerik, állami alkalmazottaknak nem tekinthetők. A m. kir. vallás- és közokt. miniszter 1893. évi 2050. sz. határozata: G. J. és társai k—i államilag segélyezett községi, polgári és középkereskedelmi iskolai tanítók folyamodványait további eljárás végett azzal küldöm vissza, hogy nevezettek, az állami felső nép- és polgári iskolai személyzet rangsorozati kimutatásába felvehetők nem voltak, mert illetményeiket a községi iskola-pénztárból húzzák s nem a m. kir. adóhivataltól, vagyis az állampénztárból, következésképen állami alkalmazottaknak nem tekinthetők. A polgári községek a községi iskolai tanítókat tanitó gyűlések alkalmával fuvarral vagy útiköltséggel ellátni tartoznak, ellenben napidíj kiszolgáltatására nem kötelezhetők. A m. kir. belügyminiszter 1889. évi 85,510. sz. határozata: A közigazgatási bizottságnak azon határozata, mel^ szerint T. község az ottani községi tanitók részére a tanítói gyűléseken részvételük alkalmával, mérsékelt útiköltség és napidíj fizetésére köteleztetett, nevezett község képviselőtestülete által közbevetett felfolyamodás folytán felülvizsgálat alá vévén, minthogy az 1868. évi XXXVIII. és 1876. évi XXVIII. t.-czikkek végrehajtása tárgyában a vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter ur által 1876. évi szeptember 2-án 20,311. sz. a. kelt utasítás 26. §-a szerint