Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

— 470 F. tanitó az 1868. évi XXXVIII. t.-czikk 138. §-a értelmében állásától csak fegyelmi Ítélettel mozdítható el. Azon körülmény, hogy a tanitóválasztásra vonatkozó törvényes eljárás az illetékes iskolai hatóság részéről annak idején mellőztetett, nem szolgálhat indokul arra, hogy a népoktatási törvénynek imént hivatkozott s a tanítói állás biztosítására czélzó rendelkezése mellőztessék. A községi népiskolai hitoktatók kinevezése és dijazása körül követendő eljárás A m. kir. vallás- és közokt. miniszter 1878. évi 11,042. sz. határozata: Az 1868. évi XXXVIII. t.-cz. 7. §-a értelmében a községi iskolákba járó tankötelesek hit- és erkölcstani oktatásáról az illető hitfelekezetek tartoznak gondoskodni. A róm. kath. növendékek hit- és erkölcstani oktatása feletti gondoskodás és felügyelet, a kánon-jogban gyökerező s az állam által, a törvényhozás által és a gyakorlati téren folyton elismert és tiszteletben tartott hittanitói hatalomnál fogva, a megyés püspököt (érsek) illeti meg. A kánon-jog értelmében minden községben hitoktató maga a plébános. A plébános mellé segédül az u. n. segédlelkészek adatnak ott, hol a lelkészi teendőket, melyek közé a hitoktatás is tartozik, a plébános egymaga végezni nem képes. A plébános választásában, illetőleg kirendelésében a kánon-jog a kegyuraknak bemutatási jogot ugyan enged, de ily joggal a kegyurak a segédlelkészek irányában nem bírnak. A kánon-jogi szabványok megengedik, hog}' az esetben, ha a plébános, hivei sokaságánál fogva, segédlelkészei támogatása mellett sem tehet egyéb teendői közepette a hitoktatás iránti kötelezettségének eleget, a hitoktatásra, a segédlelkész! teendők ezen specziális nemére, külön egyén rendeltethessék ki, ki is ily minőségben — ha csak valamely orsz. törvény, avagy az azt egyelőre pótolni hivatott kormányszabályzat máskép nem intézkednék — segédlelkésznek lévén tekintendő, csakis az illető megyés püspök (érsek) által küldhető ki, és pedig minden befolyástól menten a kánon-jog korlátai között. Az 1868. évi XXXVIII. t.-czikknek a községi népoktatási tanintézetek növendékeinek hit- és -erkölcstani oktatását szabályozó 57. §-a külön hitoktató kirendeléséről nem intézkedik. A fentebbiekből nyilván folyik tehát, hogy azokban a róm. kath. hit- és erkölcstan oktatását első sorban az illető plébános és annak .a törvény életbeléptéig alkalmazott segédjei tartoznak teljesíteni, s azon •esetben, ha ezek segélyével a hit- és erkölcstani oktatás kellőkép nem teljesíttethetnék, a püspök (érsek) joga, illetőleg kötelessége az emiitett korlátok közt a hitoktatás teljesítésére alkalmas egyént kiküldeni. A mi azonban az ily kiküldöttnek a helyi viszonyokhoz mért díjazását illeti, az nem eshetik az egyházmegyei pénztár terhére, mivel az emiitett t.-czikk idézett §-a nyíltan kimondja, hogy a tankötelesek hit- és erkölcstani oktatásáról az illető hitfelekezetek tartoznak gondoskodni, s az erészbeli kötelezettségen ama körülmény, hogy az állam által a törvényhozás és gyakorlati élet terén . folyton elismert és tiszteletben tartott egyházi törvények eme kötelezettségnek megfelelő, s a hitelemzők beállítását magában foglaló jog közvetlen gyakorlását akadályozzák, változást nem tehet, és ekként a város közönsége, miután régi idő óta az ottani róm. kath. hitfelekezetet jogai és kötelezettségeire nézve képviseli, a hitelemzők dijazása iránt már a múltban is teljesített kötelességét magától el nem háríthatja csupán azon okból, mivel az alább idézett min. rendeletekkel az egyházmegyei hatóságnak róm. kath. hitoktatók beállítására egyházi törvényen alapuló joga fentartatott. Midőn