Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

— 454 — közül azon két egyént jelölje meg, kik említett jutalomra leginkább igényt tarthatnak. E kijelölésnél vegye a közig, bizottság tekintetbe azt, hogy tisztán nem magyar ajkú, avagy vegyes ajkú iskolában müködtek-e az illetők ? hány gyermek járt fel az iskolába ? és csak olvasásra és irásra szoritkozott-e a tanítás, vagy tettek-e a tanulók némi haladást a magyar nyelv megértésében és beszélésében is? Megjegyzem, hogy az ajánlatba hozandó két tanító közül egyik első, a másik másodrendű jutalomba fog részesittetnü Az iskolai tanítónak, az iskolás gyermekekkel szemben házi fegyelmi joga van. A pécsi kir. ítélőtábla 1891. évi 1813. sz. határozata: B. Ferencz tanító beismerte, hogy folyó évi január havában í. Léna 11 éves iskolás gyermeket, mivel ez több izben tett felszólítása daczára az engedelmességet megtagadta, bottal hátán egy párszor megütötte; beismerte, hogy P. Annára ugyanazon időben és indokokból alfelén, majd más alkalommal hátán szintén bottal kettőt, illetve kettőt-hármat reáhuzott; tagadta azonban, hogy utóbbinak fejét is megütötte; tagadta, hogy a tőle származó ütés következtében oly nagymérvű sérülések jöttek létre, mint a minőket az orvosi látlelet feltüntet. Tekintve, hogy vádlott tanitó még csak valószínűvé sem tudta tenni azon állítását, hogy az orvosi látleletben feltüntetett sérülések nem tőle származnak, a kii', járásbíróság az okozati összefüggést vádlott által beismert cselekménye és az orvosi látleletben feltüntetett sértések között megállapíthatónak tartván, az okozott egészségháboritások tartamára való figyelemmel, vádlottat súlyos, illetve könnyű testi sértés vétségében vétkesnek kimondandónak találta. A büntetés kiszabásánál vádlott büntetlen előélete és azon körülmény, hogy sértettek rossz viselete folytán származó felindulásában lépte tul a büntetés, illetve feddés jogos határát, súlyosító körülmény hiányában, mint túlnyomó enyhítő körülmény, a btk. 92. §-ának alkalmazását tette indokolttá ; miért a királyi járásbíróság a súlyos, illetve könnyű testi sértés vétségében bűnösnek mondta ki s csekélyebb fokú pénzbüntetésre ítélte. A pécsi kir. ítélő tábla, a súlyos testi sértés vétsége iránt ujabb vizsgálatot rendelt el; a könnyű testi sértés vétségére nézve pedig vádlott tanítót a vád és következményeinek terhe alól felmentette, mivel azon könnyű testi sértést vádlott mint tanitó, az iskolában őt kétségen kívül megillető házi fegyelmi jog gyakorlatában követte el s igy eme tette miatt a btkv. 313. §-a szerint bűnvádi uton felelősségre nem vonható. A tanítónak joga van ugyan az iskolába járó tanulók felett házi fenyitéket gyakorolni, de az ily fenyiték oly tulerös nem lehet, hogy abból nagyobb sérülések támadjanak. A budapesti kir. Ítélőtábla 1887. évi 24,606. sz. határozata: K. G. tanitó egy tanítványa sérelmére elkövetett, a btk. 301. § ába ütköző, a 92. § alkalmazásával azonban kihágássá minősített könnyű testi sértés miatt vétkesnek nyilváníttatván, ezért az esztergomi kir. járásbíróság által 20 írt fő- és 5 frt pénzbüntetés mint mellékbüntetésre ítéltetett. A komáromi kir. törvényszék vádlottat felmentette s a fenforogni látszó fegyelmi vétség tekintetében az iratokat az iskolaszéki elnökséghez áttétetni rendelte; mert a btk. 313. §-a alapján a tanítókat a házi fenyiték megilleti s csupán a netáni fegyelmi vétség bírálandó el a tanitó hatósága részéről.