Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

— 448 — mely a polgári törvénykezés terén foganatosítandó végrehajtás szabályait állapítja meg és a 62. §-ban a gazdasági cselédek béreit és élelmi járandóságait a foglalás alól felmentetteknek nyilvánítja, csupán a magánjogi követelések és közadóbeli tartozások behajtása módozataival foglalkozik; de az emiitett gazdasági cselédség illetményeit fel nem menti és fel nem mentheti a polgári törvénykezés körébe nem tartozó oly foglalások alól, melyek a reájuk büntetésképen kimért bírságok kielégítése czéljából intézendők és pedig annál kevésbé, mert az idézett törvénynek ily értelmezése nem volna egyéb, mint az illető egyéneknek a törvényben világosan kimondott tilalom, illetőleg határozott rendelkezés megszegésére való feljogosítása, mely értelmezést a törvénynek adni nem lehet. Egy-egy iskolai mulasztás nem egy egész, hanem fél napba számitandó a büntetéspénz kiszabásánál is. A m. kir. vallás- és közoktatási miniszter 1877. évi 9443. sz. határozata : Hivatkozással a folyó évi február hó 2-án 4437. szám alatt itt kelt rendeletre, nemkülönben az 1876. évi szeptember hó 2-án 20,311. sz. a. kiadott «Utasitás a polgári községi iskolaszékek számára* 55. §-a 3-ik kikezdése értelmében, egy-egy iskola-mulasztás ezentúl nem egy egész, hanem fél napba számíttatván, eszerint a mulasztásokért netalán fokozatosan kirovandó büntetéspénz megállapításánál szintén egy félnap tekintendő egy-egy mulasztásnak. Az iskolamulasztó tankötelesek névjegyzékének beterjesztését elmulasztó községi elöljárókra a járási főszolgabíró rendbírságot szabhat ki. A m. kir. vallás- és közokt. miniszter 1890. évi 23,673. sz. határozata. (Közölve az I. kötőt 448. lapján.) Felekezetnélküliség ürügye alatt nem menthető fel senki a hit- és erkölcstan tanulása alól. A m. kir. vallás- és közokt. miniszter 1877. évi 25,801. sz. határozata: Az 1868. évi XXXVIII. t.-cz. 55. §-a a hit- és erkölcstant a köteles tantárgyak közé sorolja, A törvény eme rendelete alól magát senki sem vonhatván ki, az kötelező erővel bir a magyar korona területén levő minden, habár idegen szülőre nézve is, ki gyermekét valamely állami, községi, felekezeti vagy magániskolában oktatásban részesittetni óhajtja. Azon körülmény, hogy valamely idegen szülő hitfelekezetnélküli, annál kevésbé szolgálhat indokul gyermekének a hit- és erkölcstan tanulása alól leendő felmentésére, minthogy hazai törvénj^eink a hitfelekezetnélküliséget nem ismerik. Az előadottakból önként következik, hogy a magukat hitfelekezetnélkülieknek valló idegen szülők gyermeke, ki a magyar állam területén lévő valamely állami, községi, felekezeti vagy magániskolát látogat, kötelezve van a hit- és erkölcstan tanulására. A bevett keresztény vallásfelekezetek viszonosságáról szóló 1868. évi LIII. t.-cz. alapján és eme törvény rendelkezéseiből vont következtetés szerint a magát hitfelekezetnélkülinek valló egyén azon hitfelekezethez tartozónak tekintendő, a melyhez tartozott, mi-