Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

39. ­2. az anya mint törvényes és természetes gyám-, ki mig újból férjhez nem megy, kiskorú gyermekének általa kezelt vagyonáról rendszerint nem tartozik számadással, de legtöbb esetben özvegyi joggal is bir a vagyonban (1877. évi XX. t.-ez. 35. §.); 3. az anyától különböző minden más gyám, ki azonban csakis az 1877. XX. t.-cz. 116. és 171. §§. esetében tarthatja kezén a kiskorú vagyonát szám­adás nélkül, midőn t. i. a vagyon igen csekély s nem annyira számadás­ról, hanem inkább annak ellenőrzéséiől van szó. hogy a jövedelem fejében a kiskorú kellőleg eltartatott. Ez esetben ismét megkülömböztetendő, hogy az árvaszék a községi elöljáróságot a kiskorú feletti gyámhatósággal; a) megbízza, vagy b) nem bizza meg; 4. végre előfordulhat azon eset is, hogy a kiskorúnak némi ingóságá­ból legtöbbször ágy- és ruhaneműből, bútorból álló vagyona a gyámra vagy ennek beleegyezésével valamely rokonra megőrzés végett bizatik, utóbbi eset­ben is a gyám felelőssége tartatván fenn az árvaszékkel szembem. Az 1. és 2. alatti esetekben világosan rendeli az 1877. évi XX. t.-cz. 17., illetve 35. §-a, hogy köteles az atya, illetve az anya mint t. és t. gyám a gazdaság, háztartás vagy üzlet folytatásához szükséges ingóságoknak, ugy a drágaságok és ékszereknek kimutatását a gyámhatóságoknak évenként előterjeszteni. A törvény e rendelkezése alkalmazandó az árvaszék által a 3. b) és 4. pont eseteiben az anyától különböző gyámmal szemben is. Tehát ha az árvaszék az emiitett törvényszakaszokat szigorúan alkalmazza, módjában fog állani, hogy az ingóságok legutolsó évi kimutatását hivatalos másolatban az önjoguvá lett félnek kiadja, hogy annak alapján atyjától, illetve anyjától vagy gyámjától követelhesse ingóságait, ezek pedig felhivan­dók az ingók átadására, A 3. pont a) esetében pedig, ha t. i. megbizatott a községi elöljáróság a kiskorú feletti gyámhatósági jogkörrel, a nagykorúságot ért fél az árva­szék által a község elöljáróságához utasítandó, a hol ingóságairól tudomást szerezhet, a községi elöljáróság pedig utasítandó, hogy a kiskorú ingóságait adassa át. Ezen kimutatásokat illetőleg azonban szükséges, hogy azok tar­talmának valóságát, vagyis a kiskorú tulajdonaként összeirt ingóságok léte­zését az elöljáróság és közgyám reá vezetett bizonylattal igazolják. Ennélfogva szükséges, hogy az árvaszék az örökösödési eljárás során a leltárból és osztályegyezségből, egyéb felmerült eset alkalmából pedig a rendelkezésre álló adatokból külön összeírást készíttessen a kiskorúak vagy gondnokoltak ingóságairól, ezt Írassa alá azzal, kinél az ingóságok haszná­lat vagy megőrzés végett meghagyattak, ezen összeírás egy hitelesített másolati példányát az illetőnek adja ki oly utasítással, hogy a jegyzékben foglalt ingóságokról évenként uj kimutatást készíteni, ebben a netáni válto­zásokat, szaporodást vagy apadást s az apadás okát kitüntetni, az uj kimu­tatás tartalmának valódiságát t. i. az összeirt ingóságok létezését a községi elöljáróság és közgyám által reá vezetendő bizonylat alakjában igazoltatni s az uj kimutatást az arvaszékhez az év első hónapjában beterjeszteni tartozik. Az árvaszék részéről, a kimutatások beterjesztése évről-évre az általá­nos sürgetési napló segélyével nyilvántartandó, a kiskorú önjoguvá váltakor, vagy a gondnokoltnak a gondnokság alól felszabadulásakor pedig az árva­szék által az esetleges egyéb intézkedések (mint tőkekiutalványozás, kis­korúság töröltetése, haszonbéri szerződések kiadása stb.) mellett az ingók legutóbbi kimutatása hiteles másolatban a félnek azzal adandó ki, hogy az

Next

/
Thumbnails
Contents