Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

- 429 — a btk. 172. §. 2. bekezdésébe ütköző nemzetiség elleni izgatás vétségében bűnösnek mondta ki, és ezért, ugyanazon törvényszakasz alapján hat havi államfogházra és 60 frt pénzbüntetésre Ítélte. Indokaiból kiemeljük a következőket : Vádlottnak egy májusi mulatságra kirándult nagy társaságban számos szláv nemzetiségű honpolgár előtt pohárköszöntő közben kifejezett az a reménye, hogy a Duna, mely valaha szláv folyam volt, előbb utóbb ismét az lesz, kapcsolatban azzal a nyomban kijelentett óhajtással, vajha a partján levő sok fűzfa mindegyikén egy «magyarón» lógna, a szláv nemzetiségnek a magyar elleni izgatását foglalja magában; mert a magyar nemzetiség elpusztulásának reményét a gyors, erőszakos és meggyalázó kivégzés teljesedésével, mint reá nézve kivánatos eseménynyel hozza összefüggésbe, mely nyilatkozata a magyar nemzetiség elleni legmélyebb gyűlöletre vall és nyilván elárulja azt a törekvést, hogy a szláv hallgatókban a magyar nemzetiség ellen ugyanazon gyölöletet keltse. Nem gyengiti eme megállapítást a védelemnek az az állítása, hogy a használt «magyaron» kifejezés alatt csak a testvéreiket üldöző nem magyar ajkú honpolgárok értetnek, mert ama kifejezése a Duna elszlávosodására való vonatkozásában a magyar és a magyar állameszméhez hü más nemzetiségű állampolgárok összességét jelenti. A nyilvános ház tulajdonosa, a ki az onnan megszökött leányt [erőhatalommal visszaviszi és ruháinak elzárásával a távozásban megakadályozni törekszik, a btk. 321. §-ába ütköző személyes szabadság mégsértésének bűntettét követi el. A m. kir. Curia 1892. évi 4444. sz. határozata : A kir. törvényszék: K. Jánosné 1889. évben az akkor még 16 éves K. Máriát cselédjéül felfogadta, de még ugyanezen hónapban azon ürügy alatt, hogy K.-hoz viszi cselédnek, T. Lászlóné bordélyháztulajdonosnéhoz vitte, hol nevezett K. Mária fajtalanságra kényszeríttetett, de február 11-én megszökött, azonban T.-né által visszahurczoltatott, s ott tartatott másnapig, a mikor sikerült lábbeli nélkül zord időben könnyen öltözötten ismét megszöknie. K. Mária a végtárgyalás alkalmával maga akként módosítja a tényállást, hogy a mikor tapasztalta és tudta, miszerint K.-né őtet bordélyházba vitte, a leányok beszédei folytán, noha K.-né felszólította, hogy menjen vele vissza, önként ott maradt, továbbá előadja, hogy K.-né azt is mondá, miszerint ha később nem íog tetszeni az ottlét, menjen vissza hozzá, ugy nemkülönben, hogy vendéggel önként volt szobában, s ezután harmadnapon bánta meg tettét s akart elmenni; beismeri, hogy dr. Sch. által magát megvizsgáltatta s Kr. rendőrnél két ízben volt T.-nével, s ott azt nyilvánította, hogy kedve van a bordélyházban lenni, ily körülmények között tehát azon vád, hogy a fajtalanságra erőszakkal, fenyegetéssel vagy ravaszsággal vétetett volna, s azon mi által sem támogatott előadása, hogy később verés és az ajtó rázárása által kényszeríttetett volna az ottmaradásra és fajtalanságra, beigazolhatónak nem találtatott. E tényállás alapján a kir. törvényszék K. Jánosné és T. Lászlóné vádlottakat a személyes szabadság vétségének vádja alól felmentette ; ellenben T. Lászlóné vádlottat a személyes szabadság megsértésének vétségében vétkesnek mondta ki és 1 havi fogházra Ítélte. A budapesti kir. itélő tábla: Az első bíróság Ítéletét megváltoztatta és K. Jánosnét a btk. 247. § 2-ik bekezdésébe ütköző és a szerint, valamint a btk. 250. § szerint büntetendő csábítás bűntettében, T. Lászlóné vádlottat pedig a btk. 321. §-ába ütköző és a szerint, valamint a btk. 326. §-a szerint büntetendő személyes szabadság megsértésének bün-