Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)
— 423 — c) Közrendet veszélyeztető eselehményeh. Fecsegés és nevetés a mise alatt, ha botrányt okozott, a btk. 191. §-a alapján büntetendő. A m. kir. Curia 1893. évi 8206. sz. határozata : Vádlottak 1891. évi karácsonykor Egyeken a római katholikus templomban tartott éjféli mise alkalmával nyilvánosan botrányt követtek el. Ugyanis vádlottak a templomba jól felpálinkázva mentek be s közvetlen az oltár közelében foglaltak helyet a hajadon leányok mellett s itt a mise alatt egymással és a leányokkal olyan nagy hangon beszélgettek és nevetgéltek, mikép magukviselete a nagy közönségben általános megbotránkozást szült, ugy, hogy e miatt őket nemcsak az egyházgondnok megfenyegette, hanem a miséző lelkész is megintette, azonban eredménytelenül. Vádlottak eme cselekménye a btk. 191. §-ába ütköző vallás és annak szabad gyakorlata ellen elkövetett vétség tényálladékát valósítván meg, a debreczeni kir. törvényszék vádlottakat a btk. 191. §-ába ütköző vallás és annak szabad gyakorlata ellen elkövetett vétségben bűnösöknek kimondja s őket, az enyhítő és súlyosító körülmények figyelembe vételével, 3—2 -1 hónapi fogházra s fejenkint 10 írt pénzbüntetésre ítéli. A debreczeni kir. Ítélőtábla és a kir. Curia az elsőfokú Ítéletet helybenhagyta. Az istenitiszteletre, általában vallásos gyakorlatra felavatott templom s nevezetesen annak belseje, a maga egészében is, minden hitíelekezetnél a közönséges értelemben vett kegyeletet meghaladó vallásos tisztelettel figyelemben tartandó helyet képez, mely meggyalázó cselekvények ellenében, ép ugy a törvény oltalma alatt állónak tekintendő, mint az abban elhelyezett és a szertartásnál legközvetlenebb kezelésre használt tárgyak. A budapesti kir. ítélőtábla 1892. évi 4274. sz. határozata: S. P. és társai álkulcscsal behatoltak a k—i izraelita templomba s a padlót vizelés és a bélsár kiürítése által beronditották. Az első bíróság vádlottak ellen a büntető eljárás megindítását, tekintettel a feljelentésben előterjesztett tényállásra s a btkv 333. § 3. és 4. pontjára, ugy a 66. §-okra, lopás bűntettei és lopás bűntetteiben kísérlet miatt elrendelte s a vizsgálatnak teljesítésével a kir. járásbíróságot az összes iratoknak kiadása mellett azon megkereséssel bizta meg, hogy vádlottaknak szabályszerű erkölcsi és vagyoni bizonyítványainak, valamint a születési anyakönyvi kivonatoknak beszerzése iránt intézkedjék. A vallás elleni vétség miatt a vizsgálatnak elrendelése iránt tett kir. ügyészi indítványt mellőzte, mert a btkv. 191 §-ában foglalt vétség ismérvét, terhelteknek azon ténye, hogy a templom padlózatát bepiszkolták, nem foglalja magában. A budapesti kir. Ítélőtábla az első bíróság végzését megváltoztatta akként, hogy vádlottak ellenében a btkv 191. §-ába ütköző vallás elleni vétség miatt is elrendelte az előnyomozást. Mert az istenitiszteletre, általában vallásos gyakorlatra felavatott templom s nevezetesen annak belseje, a maga egészében is, minden hitíelekezetnél a közönséges értelemben vett kegyeletet meghaladó vallásos tisztelettel figyelemben tartandó helyet képez, mely meggyalázó cselekvények ellenében ép ugy a törvény oltalma alatt állónak tekintendő, mint az abban elhelyezett és a szertartásnál legközvetlenebb kezelésre használt tárgyak:
