Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

— 407 — vény szék vádlottat, tekintettel arra, hogy őt panaszló nő a vádbeli alkalommal előzőleg sértegette és gyalázta, 100 írtra, esetleg 10 napi fogházra ítélte. A kir. tábla a büntetést 40 írtra szállította le. A kir. Curia azonban vádlottat a btk. 104. §-ába ütköző és a 195. § végpontja szerint minősülő személyes szabadság elleni vétségben mondta ki vétkesnek és e miatt 6 havi fogházra, továbbá egy évi hivatalvesztésre Ítélte a következő indokokból: tekintve, hogy vádlottnak, mint községi jegyzőnek tudnia kellett, miszerint nincs jogosítva bárkit is törvényellenesen önhatalmúlag személyes szabadságától megfosztani, letartóztatni, sem törvényellenesen biztonsági szempontból megbilincseltetni; tekintve, hogy vádlott sértettet törvényellenesen, önhatalmúlag nemcsak letartóztatta, de arra még bilincseket is tétetett; tekintve, hogy a bilincsnek, mint büntetésnek alkalmazása a testi fenyítékek megszüntetését tárgyazó 1871. évi LII. t.-cz. által egyáltalában eltöröltetett, s tekintve, hogy a bilincs e törvény szerint is a testi fenyítékül szolgáló eszközök sorába tartozott és igy annak alkalmazása a btk. 195. §-ának utolsó bekezdésében megállapított erőszakot, esetleg sanyargatást állapítja meg: vádlottat marasztalni kellett. Személyes szabadság elleni vétség elkövetése, az illető hivatalnok által saját ügyében eszközölt letartóztatás folytán. A m. kir. Curia 1887. évi 823. sz. határozata: A vámosmikolai helyettes körjegyző 1884. évi június 8-án Írásbeli jelentésben arról értesítette a hontmegyei szobi szolgabírót N. Bertalant, hogy ugyanaz nap délelőtt E István, M. József és B. Mihály az utczán oly dalt éne': eltek, melyben panaszlott szolgabíró kanásznak, egy más egyén bojtárjának, a törvénybiró pedig kutyájának neveztetett. Erre panaszlott szolgabíró felhívta a csendőrséget, hogy E. Istvánt és társait kisérjék be hozzá, mely felhi vs folytán a csendőrség június 11-én E. Istvánt és B. Mihályt éjjeli 10—11 óra tájban elfogta, kezükre bilincset tett s a helyett, hogy őket egyenesen Szobra, a szolgabíró elé kisérte volna, előbb egy más egyén letartóztatása végett Tergenyére vitte s csak június 12-én, délután 4 órakor adta át Szobon a szolgabírónak. Itt a szolgabíró által mindketten elzárattak, majd jun. 14-én kihallgattattak, kihallgattatásuk után ugyanaz nap szabadlábra helyeztettek, a szolgabíró pedig a felvett jegyzőkönyvet további eljárás végett a v.-mikolai kir. járásbírósághoz tette át. B. Mihály ez okból a személyes szabadság megsértése czimén az ipolysági királyi törvényszék előtt N. Bertalan szolgabíró ellen bűnvádi panaszt emelt. A bíróság az eljárást megszüntetni határozta, az iratoknak a megyei közigazgatási bizottsággá valló közlése mellett. Az elsőbiróság indokolásában kiemeli, hogy ha egy tisztviselő oly ügyben jár el, melyben saját személyénél fogva érdekelve van, egymagában véve ez a btkv súlya alá eső cselekményt nem képez, ugy másrészt arra, hogy a fennálló szabályok szerint a bűnvádi eljárás köréhez tartozó előnyomozást a törvényhatósági tisztviselők oly esetben is teljesíthetik, midőn csak a sértett fél indítványára indítható meg az eljárás s hogy a szolgabírónak, mint rendőri közegnek, hatósági köréhez tartozik a büntetendő cselekménynyel terhelt egyén letartóztatása; figyelemmel továbbá arra, hogy a körjegyzőnek, mint hatósági közegnek jelentése alapján, N. Bertalan szolgabíró előtt B. Mihály panaszló a btk. 262. §-ába ütköző vétség elkövetésének erős gyanúja alatt állott, a midőn is ezen, a kir. törvényszék hatásköre alá eső vétség esetében a törvény az előzetes letartóz-