Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

szabadság vétségében bűnösnek mondta ki s a fenforgó túlnyomó enyhítő körülmények figyelembevételével 10 frt pénzbüntetésre Ítélte a következő indokok alapján: Kétségtelen, hogy vádlott hivatalos eljárásban volt, hogy sértettek szabadságuktól hosszabb időre meg voltak fosztva egy olyan ítélet alapján, a mely egyenesen törvényellenes, mert megengedve nincsen; tekintve, hogy törvény szerint a határozatok és rendeletek végrehajtója a községekben a községi biró, ténynek tekintendő az, hogy az Ítéletet a vádlott hajtotta végre. A végtárgyalás rendén beismervén vádlott, hogy a hozott határozatot ők törvényre nem alapították, hanem alkalmazták azért, mivel hivatali elődei is éltek ily büntetéssel, bizonyítottnak vette a kir. törvényszék, miszerint vádlott, mint a ki még azelőtt is volt községi biró, előadása szerint is, ilyen büntetést addig nem alkalmazott, tehát tudta, hogy törvényellenesen tészen, miből világos, hogy vádlott hivatalos teendőjében szándékosan és jogtalanul vonta el a sértettek szabadságát, s igy cselekménye a btk. 193. §-áha ütközik. Hogy vádlott cselekménye a most hivatkozott szakaszban körvonalozott vétséget alkotja, az kitűnik abból is, hogy a viszony, a mely miatt vádlott sértetteket maga elé idézte és azután tanácsbeliéivel együtt elitélte, ha erkölcstelen is, de törvény által büntetni nem rendeltetik. Azon igazolt tény, hogy sértettek összekötött kézzel hordoztattak körül a faluban, nem oly minősítő körülmény, a mi a btk. 195. §-a utótételének alkalmazását vonhatná maga után, mivel az csupán a végrehajtás eszközölhetése czéljából vétetett foganatba, a mit pedig az állam is engedélyez a saját közegeinek, mint például a csendőrségnek is s általában a rendőrségnek is ez engedélyezve van. Az alkalmazott büntetés Szilha községében a hajdani időben szokásos volt, s igy annak emléke fenmaradt. Sértettek viszonya, miután S. György nős is, kétségtelenül sértette az erkölcsi érzéket. Tekintve tehát, hogy vádlottat B. Júliának az anyja kérte fel, hogy tegyen valamit a viszony megszüntetésére; hogy vádlott a közerkölcsiség szempontjából és nem valami gonosz szándékból, habár szándékosan cselekedett, de különben is sértett felek választották a vagylagos Ítélet ezen ágát: a lugosi kir. törvényszék a legcsekélyebb szabadságvesztésbüntetés alkalmazását is tulszigoru büntetésnek találja, s azért a büntetés fokát a hivatkozott szakasz alkalmazásával leszállítania és a büntetést vádlott bűnössége csekély mérvéhez képest kellett meghatároznia. A kir. tábla és a Curia az elsőbiróság Ítéletét indokainál fogva azzal hagyta helyben, hogy vádlottat 20 frt pénzbüntetésben marasztalta. Ha a községi biró hatáskörének korlatolt ismerete által tévedésbe ejtve tartóztatja le, illetve bünteti meg a garázdálkodókat, a btkv 475. §-ába ütköző hivatali hatalommal való visszaélés vétségének vádja alól felmentendő. A m. kir. Curia 1892. évi 2823. sz. határozata : Visontán az 1889. évi márczius hó 25-én éjjel B. István és Z. Bügrög István vádlottak a korcsmában egy nádpálcza miatt összevesztek, s midőn a korcsmáros őket kikergette, veszekedésüket az utczán is folytatták, ott lármáztak, káromkodtak és egymást botokkal ütlegelték, Cs. György és Cs. József éjjeli őrök T. István akkori községi birót költötték fel, hogy rendet tegyen, a ki azonban már a zavargók közül egyedül B. Istvánt találta az utczán, a kit csendzavarása miatt korholni kezdett, majd pedig ujjával felütötte állát, minek következtében ennek a kalap a fejéről leesett. A következő napon délután 4 órakor T. István biró a zavargókat — s ezek között B.