Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

- 401 dani. Vádlott büntetésének megállapításánál mint enyhítő körülmények vétettek figyelembe vádlott büntetlen előélete és alacsony miveltségi foka. A cselédkönyv elkobzását s annak a rendőrséghez áttételét illetőleg az elsőbiróság Ítélete a kbtkv 25. §-a, illetve a btkv 61. §-a rendelkezésénél íogva hagyatott helyben. Oly kifejezések és cselekvények, melyek a család és háznép keretén kivül más személyek között sértőknek tekintethetnek, a gazda irányában nem támasztják a vélelmet, hogy a cseléd becsületében érinteni szándékozott volna. A m. kir. Curia 1892. évi 8548. sz. határozata: L. Józsefné vádlott, P. Józseíné panaszosnak, ki nála bizonyos háztartási személyes és folytonos szolgálatoknak bérért való teljesítésére volt szerződve, azt mondta, hogy a kávéjából és tengerijéből elidegenített, magánvádlóról tehát oly tényt állított, mely valódiság esetén, ellene bűnvádi eljárás megindításának okát képezné. Minthogy azonban F. Józsefné, vádlottnak az 1876. évi XIII. t.-cz. 1. §-a értelmében szolgálatában állott, tehát cselédje volt, minthogy továbbá ugyanezen törvény 45. §-a szerint oly kifejezések és cselekmények, melyek a család és háznép keretén kivül más személyek között sértőknek tekintethetnek, a gazda irányában nem támasztják a vélelmet, hogy a cselédet becsületében érinteni szándékozott volna, minthogy végül a tárgyalás során semmi oly körülmény nem merült fel, mely a vádlott mellett fenforgó vélelemmel szemben, mely szerint a cselédjét — a magánvádlót — becsületében érinteni nem szándékozott, ennek ellenkezőjére engedne következtetni: kétségtelen, hogy az érintett törvény 45. §-a értelmében vádlottat fenti cselekményért büntetni nem lehet; ezen indokoknál fogva vádlottat az alsóbb bíróságok, valamint a kir. Curia a rágalmazás vádja és következményeinek terhe alól felmentették. Azon cselekmény, mely szerint vádlott a hoízá elszegődött cselédet, az ez által íelvett felpénz visszafizetése végett udvarába vonszolja és meztelenre vetkőztette, sem szeméremsértő cselekményt, sem a személyes szabadság megsértését, hanem a btk. 350. §-ába ütköző zsarolást képez. A m. kir. Curia 1892. évi 77. sz. határozata: Vádiott beismerése szerint a panaszost azért fogta el s az udvarára vonszolva azért vetkőztette meztelenre, hogy ekként őt a felpénz visszafizetésére kényszerítse. Ez a cselekmény nemcsak a személyes szabadság megsértését, hanem eredményénél és annálfogva, hogy jogtalanul, sőt (tekintettel a szolgálatbalépés időpontjának vitás kérdésére, s egy kiskorú fiúnak cselédkönyv és anya vagy gyám közbejötte nélkül történt felfogadására) jogtalan vagyoni haszonszerzés czéljából erőszakkal való kényszerítést is foglal magában a btk. 95. §-a szerint, ugyanannak 350. §-a alapján minősült s büntetendő. Az utczára meztelenül menetelre való kényszerítés és ez által közbotrány okozás panaszolva sem lévén, a btk. 249. §-ába ütköző törvényszegés nem forog fenn ugyan, de minthogy a zsarolás módja, esetleg eme vétség elkövetését is előidézhette volna, abban mint a zsarolás eszköze a személyes szabadság is benfoglaltatik. Tekintettel a btk. 350. §-ában meghatározott büntetésmértékre, a bűnösség foka akkora, hogy a különben feddetlen előéletű s (az elkövetés körülményeiből vont követkéz-