Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

- 383 — arra, hogy a vádbeli eset alkalmával a sértett fél a képviselőtestület tanácskozását zavaró tiszteletlen magaviselete által eme rendbüntetés alkalmazására okot szolgáltatott: ennélfogva a vádlottnak ama ténye, hogy a sértett felet emiitett magaviselete miatt rövid időre elzárta, törvényellenesnek tekinthető nem lévén, a btk. 193. §-ában körülirt személyes szabadság megsértésének vétségét meg nem állapithatja; miért is vádlottat az ellene e czimen emelt vád alól fel kellett menteni. A községi bírónak az a cselekedete, hogy az általa összehívott, nem hivatalos jellegű gyülekezetből valakit községi szolgák segítségével erőszakosan kivezet, csupán a miatt, mert annak mint egyik érdekeltnek ugyanott tett nyilatkozatát sértőnek vélte, a btkv. 475. s-a alá nem foglalható, hanem a btkv. 261. §-ában meghatározott becsületsértés tényálladékát állajntja meg. A m. kir. Curia 1892. évi 7253. sz. határozata: Vádlott községi biró Sz. D. panaszost, nem hivatalos jellegű gyülekezetből a községi szolgákk segélyével erőszakosan kivezettette, mert annak egyik nyilatkozatát sértőne vélte. A bíróság vádlottat becsületsértés vétségében marasztalta el. A temesvári kir. Ítélőtábla a kir. törvényszék Ítéletét megváltoztatta, vádlottat a becsületsértés vétsége helyett a btkv. 475. §. alapján a hivatali hatalommal való visszaélés vétségében mondta ki bűnösnek s ezért 1 havi fogházra és a btkv. 484. §. alapján a viselt hivatal elvesztésére is Ítélte, mert vádlott cselekményének elbírálásánál lényeges körülményt nem az képez, hogy a község házánál összehívott gyülekezet tanácskozásának a tárgya, vádlottnak, mint községbirónak állásával összekapcsolt hivatalos eljárására vonatkozott-e vagy sem ? hanem az, vájjon midőn sértettet a gyülekezetből a hivatalos közegekkel kivitette, vádlott az őt csupán hivatali állásánál fogva megillető hivatali hatalmával visszaélt-e vagy sem ? minthogy pedig az eljárás adatai szerint a sértett kivezetésénél közreműködött közegekkel vádlott csakis községi biró minőségében rendelkezhetett, nyilvánvaló, hog}7 a sértett ellen véghezvitt cselekményt ebben a közhivatali minőségben követte el, ezért cselekménye a btk. 475. §-ába ütközvén, ehhez képest minősitendő és a büntetése a btkv.-nek most idézett és a 484. §-a értelmében kimérendő volt. A kir. Curia a kir. tábla Ítéletének megváltoztatásával, az eljáró elsőfokú bíróság Ítéletét hagyta helyben oly hozzáadással, hogy az ítélettel együtt az iratok is a vádlott felettes hatóságával közlendők. Mert habár a vádlottnak az elsőbirósági Ítélet indokaiban leirt az a cselekedete, hogy az általa összehívott, nemhivatalos jellegű gyülekezetből Sz. D. panaszos felet az előszólított községi szolgák segítségével erőszakosan kivezette csupán a miatt, mert annak mint egyik érdekeltnek ugyanott tett nyilatkozatát sértőnek vélte, kétségkívül jogtalan és a panaszosra nézve meggyalázó volt, mindazonáltal a jelzett cselekedet a btkv. 475. §-a alá nem foglalható. E törvényszakasz ugyanis megköveteli, hogy a közhivatalnok hivatali hatalmával a végett éljen vissza, hogy valakit jogtalanul valaminek eltűrésére vagy elhagyására kényszeritsen, ez az ismérv azonban a jelen esetben nem forog fenn, mert az, hogy a sértett fél magát a meggyalázó cselekményt volt kénytelen eltűrni, a fent említett fogalommeghatározásnak nem telel meg, s arra nincs adat, hogy a vádlott cselekményének czélja az lett volna, hogy a panaszos fél egyéb valaminek eltűrésére vagy elhagyására kényszeríttessék. Minthogy ezek szerint a btkv. 475. §-a a vádbeli esetre nem alkalmazható s a vádlott ugyanakkor nyilváni-