Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

— 369 elsőfokúkig az elsőfokú közig, hatóság illetékes intézkedni. N. község képviselete, midőn a kérdéses épitkezést megengedte, a fentiek szerint hatáskörét túllépte ; miért is erre vonatkozó határozata, valamint az ezt érdemileg felülbíráló, törvényhatósági bizottsági határozat meg volt semmisitendő s az ügynek az illetékes elsőfokú hatósághoz való áttétele elrendelendő. Építkezési rendőri kihágási ügyekben határozni a közigazgatási bizottság nem illetékes. A m. kir. belügyminiszternek 1893. évi 1278. sz. határozata : A vármegye közigazgatási bizottsága harmadfokú határozatának azon része, mely szerint a vármegye alispánja másodfokú határozata megfelelő részének helybenhagyásával, S. í. s.-szt. gy—i lakos, kereskedő, engedély nélkül épitkezés miatt, az 1858. évi épitési rendtartás 24. §-ába ütköző kihágás miatt, annak 128. §-a alapján 25 frt pénzbüntetésben, nemfizethetés esetében 3 napi elzárásban és a felmerülhető tartási költségek megfizetésében marasztaltatott el, az elmarasztalt által közbetett felebbezés folytán felülvizsgáltatván: tekintettel arra, hogy az elmarasztalás alapjául vett rendtartás büntető határozmányait az 1880. évi XXXVII. t.-cz. 3. és 4. §-ai hatályon kivül helyezték s igy ezen rendtartás alapján büntetés ki nem szabható ; de másrészről, ha büntetés kiszabható lett volna is, e részben az 1880. évi 38,547. sz. belügyminiszteri körrendelettel kiadott Elj. Szab. 8. §-ában megjelölt hatóságok járhattak volna fokozatosan el, az idézett határozatok büntetést megállapító rendelkezései ezennel megsemmisíttetnek. A községi biró jogositva van a közhasználatban lévő ut akadályait eltávolítani, esetleg az intézkedésével szemben fellépő ellen kényszert alkalmazni. A m. kir. Curia 1890. évi 4398. sz. határozata: Több legényei lakos báró V. Dénestől, mint R, Venczelné meghatalmazottjától, 1879-ben bizonyos réteket állítólag oly kikötéssel vettek meg, hogy ezen rétekhez a nevezett birtokosnő tulajdonát képező malomhoz tartozó réten keresztül közlekedhessenek. A malom és rét később S. Pál legényei lakos birtokába kerülvén, ez több éven át eltűrte, hogy a réten keresztül vezető ut használtassék; azonban 1886. évi június hó 9-én rendes keresetet indított a szolgalmi jog megszüntetése végett, s egyszersmind az említett hó 22-én a kérdéses átjárást felsánczoltatta, azt tilalmat jelző kereszttel ellátta, maga pedig baltával és revolverrel felfegyverkezve őrködött a malomban. Néhán}T nap múlva Z. Sámuel egyik rétbirtokos, ki szintén jogot tartott a kérdéses úthoz, jelent meg a sáncznál, hogy azon marháit áthajtsa, s miután ebben S. Pál által megakadályoztatott, az ut eltiltása által érdekeikben és jogaikban megsértett egyének, Z. Sámuel és érdektársai az emiitett nap délutánján felkeresték a réten dolgozó S. Károly községi birót, elpanaszolván neki, hogy az ut eltiltása következtében szénájukat be nem hordhatják. Ez utóbbinak felhívására és vezetése alatt, kapákkal és villákkal ellátva megindultak, hogy a többször emiitett sánczot behányják és az átmenetet kierőszakolják. A sánczhoz érve, S. Károly biró parancsot adott annak behúzására, miközben S. Pál, ki a réten dolgozott, a malomba szaladt, s onnan baltával kezében a csoport felé tartva, tiltakozott a sáncz behányása ellen. S. Károly ekkor a törvény nevében felszólította S. Pált, hogy parancsa ír