Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

— 866 — amellett gyakorlati jártassággal biró falusi épitök és kőművesek, illetőleg úgynevezett faragók és falverők is elvégezhetik, a kik csupán iparigazolvány alapján folytatják iparokat. Mindazonáltal ily községekben is a középületek, mint templomok, iskolák, valamint nagyobb, a falusi lakóházak formájától lényegesen eltérő épületek kivitele engedélyhez kötendő. E szempontból kiindulva, legczélszerübb az alkotandó szabályrendeletben a megye összes helységeit az ott előforduló építkezések minősége s a figyelembe veendő tüzrendőri és más követelmények különbsége szerint külön csoportokba osztani. Egyikbe a már teljesen városi jelleget mutató, szabályozott utczákkal biró szabad királyi és rendezett tanácsú városokat; másba viszont a kizárólag földmivelő néptől lakott községeket. Esetleg szükség szerint bizonyos isméi vek alapján a két szélső csoport közé átmenetül egy harmadik állapitható meg, s ezekbe azon helységek sorozandók, melyek épitési viszonyai sem a városok, sem a kisebb falvakéival nem lévén egyezők, eltérő szabályozást kivánnak. E három csoportban fokozatosan kisebbnek jelölendő meg az épitési engedélyhez kötött építkezések köre, akként, hogy a városokban az épitési engedélyhez nem kötött, a falvakban pedig az épitési engedélyhez kötött munkálatok képezzék a kivételt. Az említett csoportok a helyi viszonyok figyelembe vétele mellett kijelöltetvén, ezután az egyes csoportokon belül az előfordulható épitési munkálatok lehető részletességgel felsorolandók, s közülök megjelölendők azok, a melyek terjedelmük, a felhasznált anyagok minősége, az épület beosztása miatt, vagy más, a közellenőrzést szükségessé tevő körülménj^eknél fogva engedélyhez kötött építkezéseknek nyilváníttatnak; s velők szemben a jelentéktelen, az épület lényeges átalakításával nem járó, részleges javítások, bizonyos alkatrészek felállítása, esetleg a város némely részein uj épületek emelése is engedélyhez nem köttetik s a kisebb javítások és tatarozások szintén ez utóbbi osztályba soroztatnak. Az eltűrt építkezés miatt, annak befejezése után előbbi állapotba való vissza helyezést nem követelhet az, a ki ezen épitkezés ellen annak megkezdésekor vagy tartama alatt az illetékes közigazgatási hatóságnál tiltakozni elmulasztott. A m. kir. Curia 1893. évi 1164. sz. határozata: A Curia ítéletében kimondja, miszerint a helyszínen foganatosított szemléből kitűnik, hogy a panaszolt épitkezés a keresetbeadáskor már befejeztetett s felperes azt, hogy ő ezen épitkezés ellen annak megkezdésekor vagy tartama alatt az illetékes közigazgatási hatóságnál tiltakozott, nem is állította; az általa eltűrt épitkezés miatt tehát annak befejezése után előbbi állapotba való visszahelyezést nem követelhet. Szabálytalan épitkezés miatt inditott eljárás során mindenkor azon körülmény is megállapítandó: vájjon az illető épületek lebontás nélkül is nem helyezhetők-e a szabályrendelet követelményeinek megfelelő állapotba? A m. kir. belügyminiszter 1888. évi 2240. sz. határozata: A vármegye alispánjának másodfokú ítélete, mely szerint a cs—i járás főszolgabirája által hozott elsőfokú ítélet büntetésre vonatkozó részének módosításával F. J. s társai az épitési szabályrendeletbe ütköző kihágás miatt, ennek 41. §-a értelmében az 1879. évi XL. t.-cz. 117. §-a alapján 20—20 írt pénzbüntetésben, nemfizethetés esetében még 2—2 napi elzárásban és a fel-