Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

nak azon cselekedete, hogy B. Mátyásnak felhívására kezén eret vágott, magában véve büntetendő cselekményt nem képez, mivel a kih. btk. 92. §-ának I. pontjában meghatározott közegészség elleni kihágás tényálladékának alkateleme a fizetés vagy jutalom; hogy pedig nevezett vádlott, fizetésért vagy jutalomért ama sebészi teendőt végezte volna, az a tárgyalás adatából nem tűnik ki. A müfogász, ha fogat huz, a kbt. 92. £-ába ütköző közegészség és testi épség elleni kihágást követ el. A budapesti kir. Ítélőtábla 1887. évi 25,408. sz. határozata: P. Ignácz müfogász Pinkafőn tartózkodása alatt, jutalomért több egyén fogát kihúzta. Az első bíróság s további felebbezés folytán a budapesti kir. itélő tábla fenti számú határozatával azon elv alapján, hogy a müfogász, ha fogat huz, közegészség és testi épség elleni kihágást követ el, a kbtk. 92. §-a alkalmazásával 50 frt pénzbüntetésre Ítélte. Fogorvosi teendőknek jogositvány nélküli végzése nem az 1876. évi XIV. t.-cz. 7. §-áta, hanem a kbtk. 92. §-ába ütköző kihágást képez s elbirálása a kir. biróság hatáskörébe tartozik. A m. kir. belügyminiszter 1889. évi 4638. sz. határozata: (Közölvo az I. kötet 183. lapján.) Ha valamely községben több hasonló ragályos betegségi eset fordul elő s a községi hatóság a ragályos betegek elszállítását megtiltja, ezen tilalom megszegése a btk. 318. §-ába ütköző vétséget képez. A m. kir. Curia 1887. évi 5822. sz. határozata: K. István vádlott beismerte, hogy 1886. évi április hó 4-én délutáni órákban, távolléte idején, gazdasszonya U. Johanna fiát, U. Józsefet, beteg állapotban házába hozta, kit azonban vádlott, midőn a községi bíró által tudomására hozatott, hogy himlős beteg, daczára azon határozott tilalomnak, hogy a beteget házában visszatartani tartozik, Cs. György házába elszállította, s így a ragályos betégség tovább terjedését nemcsak lehetővé tette, de a ragályos betegség terjesztésének megakadályozására tett intézkedéseket megszegte. A kir. járásbíróság figyelembe véve azt, hogy vádlott, ha háza szoros zár alá vétetik, iparának jövedelmezőségétől elesik; továbbá, hogy a járási szolgabírónak abbeli nyilatkozatát, hogy a himlő Privigyén járványosnak kimondva nem lett, vádlottat a btk. 316. §-a alapján közegészség elleni vétségben marasztalta s egy napi fogházra Ítélte. A kir. tábla vádlott büntetését 15 frt pénzbüntetésre változtatta át a következő indokokból: A tárgyalás adatai által bebizonyíttatott, hogy a kérdésben forgó időben Privigye község környékén himlőjárvány uralkodott, sőt hogy magában Privigye községben is egyes himlőbetegedések fordultak elő, miért is nem merülhet fel kétség az iránt, hogy az óvintézkedések elrendelésének szüksége már beállott, és hogy a vádlott házánál előfordult himlőbetegség a hatóság beavatkozását tette szükségessé. Ha tehát ilyen körülmények között K. István vádlott a községi elöljáróságnak ama rendeletét, hogy a beteget bázából