Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

pontjára, melynek értelmében a közadók módjára beszedendő követelések körüli eljárás a törvényhatóság kebelében felállított közigazgatási bizottság hatáskörébe utaltatott; továbbá tekintettel a közadók kezeléséről és a közadók módjára behajtandó tartozásokról is intézkedő 1883. évi XLIV. t.-cz. 77. §-ának 4-ik bekezdésében foglalt azon rendelkezésre, mely szerint az ingatlanra vezetendő biztosítási és kielégítési végrehajtás szintén ezen bizottság által rendeltetik el, kizárólag a közigazgatási bizottság van hivatva. Ehhez képest csak a törvényhatósági közigazgatási bizottság által hozott és a nyilvános gyógy- és betegápolási, valamint szülházi költségek behajtása tekintetéből a végrehajtásnak az ingatlanra elrendelő végzései tekinthetők oly közigazgatási határozatoknak, melyek alapján az 1881. évi LX. t.-cz. 1. §-ának h) pontja értelmében a kielégítési végrehajtás a fizetésre kötelezettnek ingatlan vagyonára, a most idézett törvény 2. §-ának második és harmadik bekezdéseiben kijelölt polgári bíróság részéről elrendelendő. Ha tehát a szóban levő költségek a fizetni kötelesnek ingatlan vagyonából hajtandók be, azon esetre a tiszti ügyész a törvényhatósági közigazgatási bizottságnak e tárgyban hozott azon végzése alapján, a melylyel kimondatott, hogy a végrehajtás az illető fizetni kötelesnek ingatlan vagyonára vezetendő, az 1881. évi LX. t.-cz. 2. § ának második és harmadik bekezdéséhez képest az illetékes polgári bíróságnál tartozik a végrehajtás elrendelése iránti kérvényét benyújtani s ezen kérvényhez a közigazgatási bizottság vonatkozó végzését mellékelni. A végrehajtás elrendelése iránti kérvény felszerelése tekintetében az 1881. évi LX. t.-cz. rendelkezései szolgálnak irányadóul. Erről a törvényhatóságot tudomás és alkalmazkodás végett értesítem. Az 1891. évi XIV. t.-cz. rendelkezése alá eső ipari és gyári alkalmazottak után íelmerült kórházi és gyógyintézeti ápolási költségeket a segélypénztár csak akkor köteles legfeljebb husz héten át sajátjából megfizetni, ha ő helyezte el tagját a kórházba. A kórházba felvétel végett jelentkező beteg csak ugy vehető fel, ha a pénztár igazgatóságának, illetve orvosának engedélyét felmutatja. Kivételnek csak az esetben lehet helye, ha a beteg baleset vagy súlyos betegség következtében az utalványt be nem szerezheti. A m. kir. belügyminiszter 1893. évi 78,035. sz. határozata: Az 1891. évi XIV. t.-cz. rendelkezései alá tartozó ipari és gyári alkalmazottak után felmerült kórházi és gyógyintézeti ápolási költségeknek honnan és miként való érvényesítése iránt ujabb időben ismételten kérdések merültek fel. Az e tekintetben követendő eljárásra nézve az idézett törvény értelmében alakult betegsegélyzőpénztárak fölött főfelügyeletet gyakorló kereskedelemügyi m. kir. miniszter urnák velem közlött kijelentései alapján, a kórházak és gyógyintézetek anyagi érdekeinek megóvása indokából miheztartás és különösen a kórházak és gyógyintézetek részéről szigorú alkalmazkodás végett a következőket rendelem: A segélypénztár csak akkor köteles a kórházi és ápolási költségeket legfeljebb husz héten át sajátjából megfizetni, ha ő helyezte el tagját a kórházba, mire nézve a kórházban felvétel végett jelentkező betegnek a pénztár igazgatóságának, illetve orvosának engedélyét kell felmutatnia. Ilyen nélkül a beteg nem veendő fel. Kivételnek csak azon esetben van helye, midőn előre nem látott vagy véletlen baleset vagy rögtön beállott súlyos betegedés bekövetkezte miatt a beteg a pénztári igazgatóság vagy orvos utalványát be nem szerezheti s a beteg tagnak azonnali ápolás alá vétele elodázhatlan, a midőn a beteg bármely