Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

szempontból járványmentes időben elegendőnek mutatkozik, a felebbezett határozati részt feloldom s a körorvost a körhöz tartozó községeknek heten­kint egyszeri látogatására kötelezem. Magától értetődvén, hogy ezen rendel­kezésem csakis rendes egészségi viszonyok között lesz irányadónak tekin­tendő, járvány esetében pedig a körorvos a községben a szükséghez mérten mindannyiszor, valahányszor azt a fenálló járványszabályokban előirt teendői igénylik, avagy esetről-esetre kötelességévé tétetik, megjelenni köteles. Végül felhívom a vármegye közönségét, miszerint felügyelettel legyen az iránt, hogy a körorvosok a községek kötelességszerű látogatásainak ellen­őrizhetése tekintetéből rendszeres látogatási naplókat vezessenek. A 7 éven aluli vagyontalan gyermekek, a községi vagy körorvos által, az 1876. évi XIV. t.-cz. 22. §-a értelmében díjtalanul gyógykezelendők. A 7 éven aluli vagyonos gyermekeket a körorvos dijtalanul kezelni nem tartozik. A dijazás mérve különben kölcsönös megegyezéstől függ. mely ha létre nem jön, akkor a biróság állapitja meg olykép, hogy a gyermekek után a felnőttekre nézve megszabott dij legkisebb mértéké­nek fele fizetendő A m. kir. belügyminiszter 1889. évi 69,581. sz. határozata: A vármegye törvényhatósági bizottsága határozatának azon része, mely szerint K. község szervezeti szabályrendeletének felülvizsgálata során a szabályrendelet 26. §-át olykép változtatta meg, hogy a körorvos a 7 éven aluliakat, a vagyonosokat, ugy mint a vagyontalanokat dijtalanul tartozik gyógykezelni, dr. K. körorvos által közbetett felebbezés folytán felülvizsgál­tatván, a határozat neheztelt részét megváltoztatom s a szabályrendeletből az emiitett intézkedést kihagyatni rendelem. Ekképen kellett rendelkeznem, mert a 7 éven aluli vagyontalan gyermekek az 1876. évi XIV. t.-cz. 22. §-a szerint a községi vagy körorvos által dijtalanul gyógykezelendők. A vagyon­nal biró szülők gyermekeinek gyógykezelése után ellenben a kezelő községi vagy körorvost dijazás illeti meg, a fenti törvény 48. § a) és a 145. § 1. pontja értelmében. A dijazás mérve pedig kölcsönös megegyezéstől függ; ha létre nem jön, akkor azt a biróság állapitja meg olykép, hogy a gyer­mekek után a felnőttekre nézve megszabott dij legkisebb mértékének fele fizetendő. A törvény ezen rendelkezésétől való eltérésnek esetleg akkor lenne helye, ha az illető körorvos alkalmaztatása kezdetén a községgel elő­zetesen oly egyezséget kötött volna, hogy a 7 éven aluliakat, tekintet nél­kül azok vagyoni állapotára, dijtalanul fogja kezelni. Minthogy azonban ily egyezség fenforgása az ügyiratokból ki nem derül, annálfogva a szabályren­delet neheztelt intézkedése is törlendő volt. Körorvosi teendők ideiglenes ellátásával, mig a körorvosi állás betöltetik, kivé­telesen a járásorvos is megbizható. A m. kir. belügyminiszter 1880. évi 38,949. sz. határozata: A vármegyei alispán jelentése kiséretében a mosóczi közegészségi körbe beosztott községek képviselői által Mosóczon felvett jegyzőkönyvet, mely szerint azon megállapodás jött létre, hogy a körorvosi teendők ellá­tásával a nevezett községben székelő járásorvos évi 200 frtnyi dijazás mellett bizassék meg, a körorvosi évi 400 frtos fizetés második fele pedig a megyei kórházi alap gyarapítására fordittassék. jóváhagyás végett felterjesztetvén,

Next

/
Thumbnails
Contents