Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

— 325 — indokainál fogva helybenhagyatik, a robbantás utján való kőfejtés eltiltására vonatkozó része ellenben, mint jelen kihágási büntető eljárás keretébe nem tartozó s külön közigazgatási eljárás utján elintézendő rendelkezés, megsemmisíttetik, annál is inkább, mert azon kérdés, vájjon a robbanás utján való kőfejtés a városi tanács által kiadott engedélyben megszabott határidőben is veszéllyel jár-e vagy sem? az eddigi tárgyalás során szabályszerű vizsgálat tárgyává nem tétetett; mire nézve még megjegyeztetik, hogy a szóban levő kőbánya üzembentartása kérdésének eldöntése iránt megtartandó tárgyalás során — melyre a kir. államépitészeti hivatal is meghívandó — kisérleti robbanással megállapítandó lesz azon legnagyobb, dynamit vagy lőportöltény, melynek alkalmazása a kőbányában nyerendő kövek előállításához szükséges, továbbá azon távolság is, melyre a robbanás helyéből a kisebb kődarabok szóratnak. Budapesten a 240/883. számú fővárosi szabályrendelet 2. §-a szerint esti 10 óra előtt kapupénznek házmester részéről való követelése kihágást képez, mely esetleg súlyosabb pénzbirsággal is fenyithető. A m. kir belügyminiszter 1888. évi 684. sz. határozata: Budapest főkapitányának másodfokú Ítélete, mely szerint a ker. kapitány által hozott elsőfokú Ítélet helybenhagyásával Meitner Ignácz házmester 10 óra előtt kapupénz követelése által elkövetett s a 240/83. sz. szabályrendelet 2. §-ába ütköző kihágás miatt ugyanazon szabályrendelet 5. §-a alapján 15 frt pénzbüntetés megfizetésében, nemfizethetés esetében 2 napi elzárásban, továbbá az eljárási s a felmerülhető tartási költségek megtérítésében marasztaltatott el, az elmarasztalt által közbetett felebbezés folytán felülvizsgáltatván: indokainál fogva helybenhagyatik. Hogy a birtokos vagy bérlő a birtokon levő gazdasági magán természetű uton fekvő hidat életbiztonsági szempontból veszélyes állapotban tartja, e gondatlansága miatt a kbtk. 113. §-ába ütköző kihágást követi el. A m. kir. belügyminiszter 1894. évi 3209. sz. határozata: A vármegye alispánjának másodfokú ítélete, mely szerint a r—i járás főszolgabirája által hozott elsőfokú Ítélet megváltoztatásával Sch. Ede haszonbérlő az általa haszonbérelt földbirtokon levő hídnak életveszélyes állapotban tartása miatt az 1879. évi XL. t.-cz. 113. §-a alapján elsőfokulag terhére rótt kihágás vádja és következményei alól felmentetett, az 8. János panaszos által közbetett felebbezés folytán felülvizsgáltatván: megváltoztattatik és az elsőfokú ítélet azon része, mely szerint vádlott a nevezett kihágásban vétkesnek nyilváníttatott, fentartatik, mihez képest vádlott 30 frt, 15 nap és végrehajtás terhe alatt az 1892. évi XXVII. t.-cz. 3. §-ában megjelölt czélra fizetendő pénzbüntetésben, nemfizethetés esetén 3 napi elzárásban elmarasztaltatik, panaszos kártérítési követelésével a polgári perutra utasittatik. A másodfokú ítélet megváltoztatandó s illetőleg a vétkesség tekintetében az elsőfokú ítélet fentartaiicló volt, mert vádlott önmaga beismerte, hogy a kérdéses ut, melyen a leszakadt hid van, az általa bérelt birtok gazdasági magán természetű útját képezi; beismeri továbbá, hogy cselédjének megrendelte, miszerint tiltó jelt tegyen az útra; végül a feljelentést, hogy panaszos alatt fogatával együtt a hid leszakadt s a három öl mélységű