Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

— 312 — tében egyenként 1 napi elzárásban, továbbá panaszos részére napi és fuvardíj fejében összesen 10 frt, az erdőőrök részére pedig 16 írt költség és a netalán még felmerülő eljárási s tartási költségek megfizetésében marasztaltatnak, megyjegyeztetvén, hogy K. F., 0. M., K. J. és Cs. B. az M. M. és M. F. mint vadászsegédek ellen kiszabott pénzbüntetésekért az 1883. évi XX. t.-cz. 35. §-a értelmében felelősek; panaszos ügyvédje részére dij meg nem állapittatik; egyébként az Ítélet helybenhagyatik azzal, hogy az elkobzott lőfegyverek az 1884. évi 63,477. számú belügyminiszteri körrendelet figyelembe vételével, az 1887. évi VIII. t.-cz. 2. §-ában jelzett ezélokra értékesítendők. Megváltoztatandók voltak az alsóbb hatósági Ítéletek, mert a tárgyalások során beigazoltatott, hogy ámbár K. F., 0. M., K J. és Cs. B. vadászásuk közben panaszló vadászterületére nem léptek, de az általuk alkalmazott hajtók M. és M. a hajtást, panaszló vadászterületén eszközölték, ott a felesketett erdőőrök által tetten is érettek. A fentebb megnevezett négy vadásznak azon védekezése, hogy ők hajtóikat panaszló vadászterületére hajtani nem küldték, figyelembe nem vétethetett, mert nekik megakadályozniok kellett volna azt, hogy a vadászatot mások jogsérelmével űzzék. Hisz, ha a vádlottak mentsége elfogadtatnék, eljárásuk szerint ugyanis: a vadakat a szomszédos vadászterületre hajtók segélyével átterelve, a legkönnyebb mód volna egyes, esetleg gonddal fejlesztett idegen vadállományban részesülni; ez a törvény egyenes kijátszása volna. Marasztalandók voltak tehát M. M., és M. F., mert idegen vadászterületen hajtottak; K. F., 0. M., K. J. és Cs. B. pedig, mert hajtóikat az idegen vadászterületen való hajtástól vissza nem tartották; előbbiek, mint a kihágás tényleges elkövetői (tettesei), utóbbiak, mint a tiltott cselekmény okozói (a kihágás szerzői); mely utóbbiakat az előbbiekre, mint (vadász-) segédekre kiszabott pénzbüntetésekért az 1883. évi XX. t.-cz. 26. §-a értelmében felelőssé tenni kellett. Ügyvédi dij, minthogy az ügyvéd által való képviseltetés kötelezve nincs, meg nem állapittatik, az e czimen igényelt dijak kiegyenlítése a szabad egyezkedésnek hagyatik fenn; panaszos részére azonban napi és fuvardíj megállapitandónak találtatott, mitsem változtatván a dolgon az, hogy magát a tárgyaláson képviseltette. A cselédei által elkövetett vadászati kihágásért a gazda nem vonható felelősségre, ha a cselédeket segédekül nem használta s velük nem vadászott. A m. kár. belügyminiszter 1886. évi 38. sz. határozata: A vármegye alispánjának másodfokú Ítélete, mely szerint a tordai járás szolgabirája által hozott elsőfokú Ítélet helybenhagyásával S. A., M. J., G. M., K. L. tiltott időbeni vadászat miatt az 1883. évi XX. t.-cz. 29. §-a alapján egyenkint 10—10 frt pénzbüntetésben, nemfizethetés esetében 2—2 napi elzárásban, továbbá K. G. M. egy nyúlnak meglövése miatt ugyanazon t.-cz. 31. §-a alapján 3 frt pénzbüntetésben, nemfizethetés esetén még 1 napi elzárásban és a felmerülhető tartási költségek megfizetésében marasztaltattak el, végre pedig tekintettel arra, hogy a nevezettek 8. A. kivételével báró J—a A—r cselédei voltak, ezeknek fizetésképtelensége esetén a kiszabott pénzbüntetés megfizetésére a nevezett báró köteleztetett, a báró J. A. részéről közbetett felebbezés folytán felülvizsgáltatván: nem felebbezett részének érintetlenül hagyásával a báró J. A.-ra vonatkozó rész megváltoztattatik és nevezett fölmentetik; mert ő nem vadászott, cselédeit segédekül nem használta, következőleg a cselédeire kiszabott büntetésért az idézett