Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

tételével helybenhagyandónak találtam. Mert az 1877. évi XX. t.-cz. 35. §-ának világos rendelkezése szerint az özvegy és ismét férjhez ment gyámanya közt lényeges különbség van téve, minthogy még a vagyont kezelő anya is, ha ujabb házasságra lépett, számadástételre köteleztetik, az anya számadási kötelezettségéből pedig okszerűen azon következtetés vonandó le, hogy az ismét férjhez ment anyát a jövedelemfelesleg meg nem illeti, mert a köteles számadásnak éppen az a czéija, hogy az elhalt férj éveli házasságból származó gyermekek vagyona jövedelmének csakis azokra forditása biztosittassék, illetőleg, hogy az utóbbi férj és családjának javára azon jövedelem, az előbbi házasságból származott gyermekek mint tulajdonosoktól egészben vagy részben el ne vonathassék. A törvény ezen intentiójánál fogva gátolandó minden esetben az, hogy a nő előbbi házasságából származó gyermekei vagyonának jövedelme ne kizárólag ezekre, hanem a mostoha atya és családjára is fordittassék. E végből a fenforgó esetben, midőn a fentebb nevezett kiskorúak tartási és neveltetési költségei tőkepénzük kamatjövedelmét. egészben előreláthatólag fel nem emészthetik, a kamatjövedelemnek azon költségekre kiutalványozását megelőzőleg, a tartás és neveltetés módozatainak meg nem állapított volta indokából, tájékoztató költségelőirányzat bemutatása iránti intézkedésre alapos ok forog fenn. Kiskorúnak kivándorlása iránt gyámja által benyújtott kérvény a gyámhatóság részéről érdemlegesen tárgyalandó és azon körülmény, hogy a kiskorú kivándorlás iránti szándékát jogérvényesen nem nyilváníthatja, a kérelem elutasítására indokul nem szolgálhat. A m. kir. belügyminiszter 1891. évi 49,388. sz. határozata: T—i illetőségű özvegy L. Józsefné, született L. Leontina, bécsi lakos úgyis mint kiskorú gyermekei: L. Berthold és Elsa t. és t. gyámjának kivándorlási engedély iránti kérelme tárgyában T. szab. kir. város polgármesterét arra hivtam fel, hogy a folyamodónő fent nevezett kiskorú gyermekeinek külföldön való letelepedésére vonatkozólag az 1877. évi XX. t.-cz. 113. §-ának 4. pontja értelmében az illetékes gyámhatóság jóváhagyását kimondó határozatát hivatalból szerezze be és terjeszsze fel. A városi polgármesternek felterjesztéséből s jelesül az árvaszéknek határozatából arról értesültem, hogy az árvaszék a szóban forgó gyermekeknek édes anyjukkal külföldön való letelepedéséhez a gyámhatósági jóváhagyást ez idő szerint azért nem adhatja, mert azok oly korban vannak (12 éven aluliak), hogy cselekvési képességgel, értelem és belátás hiányában nem birnak és a kivándorlás iránti szándékukat jogérvényesen nem nyilvánithatják. Ezt a határozatot az özvegy L. Józsefné, született B. Leontina, által kért kivándorlási engedélynek az ő gyámsága alatt levő kiskorú gyermekei: L. Berthold és Elsa részére való kiterjesztése megtagadására alapul nem vehettem. Az a körülmény, hogy kiskorú L. Berthold és Elsa 14 éven aluli korban lévén, kivándorlás iránti szándékukat jogérvényesen nem nyilvánithatják, magában véve a szóban forgó kérvény azokra vonatkozó részének elutasítására indokul nem szolgálhat. Mert a mint azon esetben, midőn a gyámság alatt álló kiskorú 14-ik éve leteltével személyi és vagyoni fontosabb ügyének rendezésénél az 1877. évi XX. t.-cz. 138. §-ának rendelkezéséhez képest meghallgattatik, nyilatkozata azonban ugyanezen törvényszakasz szerint döntő sulylyal nem bir, tehát az árvaszék jogosítva van akkép határozni, a mint azt a kis-