Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

- 295 — Ítélet rendelkezéséhez képest a tiltott időben való vadászat által elkövetett kihágásban vétkesnek mondatik ki s ezért az idézett törvény 29. §-a alapján 10 frt pénzbüntetésben marasztaltatik el, minélfogva a nevezett ellen kiszabott pénzbüntetések helyébe behajthatlanság esetén összesen 6 napi elzárás lép. Mert azon esetben, midőn a tilalmi időben vadászat utján valamely hasznos vad ejtetik el, a törvénynek nemcsak 31-dik, de 29. §-a is alkalmazandó, mivel a 31-dik §. által nem a vadászat ténye, hanem csupán a vad elejtésének és áruba bocsátásának ténye büntettetik a vad minőségéhez képest meghatározott pénzbüntetéssel, mig a 29. §. magát a vadászat tényét rendeli büntetni, tekintet nélkül arra, hogy ejtetett-e el valamely vad vagy sem. Miután tehát a feníörgó esetben tilalmi idő alatt hasznos vad ejtetett el a törvénynek ugy a 29. mint a 31. §-a alkalmazandó volt. A törvény által ivar szerint külön-külön határidejű tilalom alá helyezett vadaknál az ivar határozottan megállapítandó. A m. kir. belügyminiszter 1890. évi 3953. sz. határozata: A vármegye alispánjának másodfokú Ítélete, mely szerint az oraviczai járás főszolgabirája által hozott elsőfokú Ítélet helybenhagyásával, Cs. Gy. földműves, a tulajdonos engedélye nélkül és tiltott időben való vadászás által elkövetett kihágás miatt, az 1883. évi XX. t.-cz. 26. és 29. §-ai alapján, 20 és 20 frt pénzbüntetésben, nemfizethetés esetében két és két napi elzárásban, továbbá 15 frt kártérítésben, 4 frt 50 kr eljárási- és a felmerülhető tartásköltségek megfizetésében marasztalhatott el, az elmarasztalt által írásban beadott felebbezés folytán felülvizsgáltatván: a kártérítés- és eljárási költségekre vonatkozó részében indokainál fogva helybenhagyatik, többi részében pedig akként változtatik meg, hogy panaszlott, miután hurkokkal, tehát tiltott eszközökkel vadászott, emiatt az id. t.-cz. 27. §-a alapján 100 frt pénzbüntetésben, ennek behajthatlansága esetén 10 napi önköltségi! elzárásban marasztaltatik el; a tiltott időben való vadászás vádja és következményei alól azonban felmentetik, mert a birtokában talált őzek egyikéről sem állíttatik az, hogy őztehén lett volna és ennélfogva a kihágás elkövetésének időpontja január hó 12-dike, nem esik az őzbakok vadászására tilalmas időre. Az 1883. évi XX. t.-cz 10. §-ában megszabott 14 napi kedvezményi határidő az őztehenekre — a 9. §. értelmében — január 14-én, az őzbakokra pedig január 29-én telvén le, az azon időbenWalakinél talált őzök le nem foglalhatók. A m. kir. belügyminiszter 1887. évi 3677. sz. határozata: A vármegye alispánjának másodfokú Ítélete, mely szerint a bozoviczi járás szolgabirája hozott elsőfokú ítélet helybenhagyásával S. Ignácz azért, hogy tilalmi időben nála 7 drb őz találtatott, az 1883. évi XX. t.-cz. 31. §-a alapján 140 frt pénzbüntetésben, nemfizethetés esetében 14 napi elzárásban, továbbá eljárási és felmerülhető tartásköltségek megfizetésében marasztaltatott el, az elmarasztalt által közbetett felebbezés folytán felülvizsgáltatván: megváltoztattatik és panaszlott a vadászati kihágás vádja és kiszabott büntetés alól felmentetik, továbbá az elkobzott 7 drb őz elárverezéséből befolyt 46 frt 95 kr panaszlott részére leendő visszafizetése elrendeltetik, végre panaszlott kártérítési keresetével bírói útra utasittatik; mert az 1883. évi