Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

időben s idegen területen vadat lőtt, mely kétrendbeli kihágásnak tényálladékán vádlott foglalkozásának minősége s azon körülmény, hogy lőfegyverét mint csősz, foglalkozásának minőségénél fogva vitte a szóban levő kihágások elkövetése alkalmával magával a dolog természetéből kifolyólag mit sem változtathat. A vadnak tenyésztés czéljából való befogása az arra jogosítottaknak tilalmi időben is megengedett dolog. A m. kir. belügyminiszter 1894. évi 1866. sz. határozata: A vármegye alispánjának másodfokú Ítélete, mely szerint a r—i felső járás főszolgabirája által' M. M., K. M. és B. J. őznek tiltott időben való befogása miatt, az 1883. évi XX. t.-cz. 9. § i) pontja s 30. §-a alapján egyenként 10 frt pénzbüntetésben, nemfizethetés esetében 1 napi elzárásban, továbbá 9 frt eljárási és a felmerülhető tartási költségek megfizetésében marasztaltattak el s a másod- és harmadrendű vádlottak ellenében megállapított pénzbüntetésre elsőrendű vádlott kezessége is — az idézett t.-cz. 35. §-a értelmében — kimondatott; végül a befogott őz a községi szegényalap javára, a törvény 31. §-a értelmében elkoboztatni rendeltetett, ifj. K. J. vadászatjogbérlő s megnevezett elmarasztaltak által közbetett felebbezés folytán felülvizsgáltatván: megváltoztattatik s vádlottak a terhükre rótt kihágás vádja és jogkövetkezményei alól felmentetnek s az őz K. J. birtokában hagyatni rendeltetik; mert a kérdéses őz K. J. vadászati jogbérlő vadászterületén, megbízottjának meghagyásából, tenyésztési czélból fogatott el, tenyésztés czéljaira pedig a befogás — az 1883. évi XX. t.-cz. 9. §-a végpontja értelmében — a vadászat tulajdonosai, bérlői vagy azok szakértői megbízottja részére meg van engedve, miből önként következik, hogy az illető jogosított vadállományát és annak fejlesztését nemcsak a vadászati időben és uton, de tilalmi időben is — ekkor azonban a vadászati ut mellőzésével — tetszés szerint szabályozhatja. Tilalmi időszak alatt elkövetett orvvadászat esetében, a tiltott időszakban való vadászás kihágásának tényálladéka is midenkor fenforog, ha csak vádlott nem igazolja, hogy oly vadra vadászott, melynek elejtése azon időben meg van engedve. A m. kir. belügyminiszter 1888. évi 4432. sz. határozata: A vármegye alispánjának másodfokú Ítélete, mely szerint a k—i járás főszolgabirája által hozott elsőfokú ítélet részben való megváltoztatásával M. I. és társa, idegen vadászterületen engedély nélkül való vadászás által elkövetett kihágás miatt az 1883. évi XX. t.-cz. 26. §-a alapján 50—50 frt pénzbüntetésben, nemfizethetés esetében 5—5 napi elzárásban, továbbá fegyvernek engedély nélkül való tartása által elkövetett kihágás miatt a 344/885. számú szabályrendelet 5. S-a alapján az elkobzáson felül 10 — 10 frt pénzbüntetésben, nemfizethetés esetén 1—1 napi elzárásban marasztaltattak, a tiltott időben való vadászás kihágásának vádja alól azonban felmentettek, végül az iratoknak a fenforogni látszó jövedéki kihágások elbirálása végett illetékes helyre leendő áttétele rendeltetett el, az elmarasztaltak által közbetett felebbezés folytán felülvizsgáltatván, az 1883. évi XX. t.-cz. 24. §-án alapuló részében megváltoztattatik és a vádlottak a tiltott időben való vadászás által elkövetett kihágásban is hibásoknak nyilváníttatnak és azért