Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

madta, az 1883. évi XX. t.-cz. 2. §-ában jelzett területek közé nem tartozik, és azon területre vonatkozólag is a vadászati jog panaszosnak haszonbérbe adatott. Ennélfogva panaszlottat tehát azért, hogy a haszonbérlőt a vadászterületen kérdőre vonta, habár tényleg nem is akadályozta meg a vadászatban, a jelzett kihágásban vétkesnek kellett kimondani; mert annak elkövetéséhez nem szükséges a vadászatban való tényleges akadályozás; elkövettetik a kihágás pusztán a szóbeli megtámadás által is. A büntetés kiszabásánál figyelembe vétetett panaszlott műveltségi foka és büntetlen előélete. Panaszlottnak azon cselekménye, hogy az őt észrevevő erdőó'r elől megfutott, magában véve nem állapítja meg a vad. törvény 27. §-ába ütköző kihágást, hanem a 26. §. alapján bírálandó el. A m. kir. belügyminiszter 1892. évi 514. sz. határozata: A vármegye alispánjának másodfokú Ítélete, mely szerint a borosjenői járás főszolgabirája által hozott elsőfokú Ítélet helybenhagyásával, 0. P. orvvadászás miatt, az 1883. évi XX. t.-cz. 27. §-a alapján 100 frt pénzbüntetésben, nemfizetíietés esetében 10 napi elzárásban, továbbá 8 frt eljárási és a felmerülhető tartásköltségek megfizetésében marasztaltatott el, — az elmarasztalt által közbetett felebbezés folytán felülvizsgáltatván: indokainál fogva oly módositással hagyatik helyben, hogy panaszlott idegen területen engedély nélkül vadászás miatt, az 1883. évi XX. t.-cz. 26. §-a alapján, és pedig tekintettel büntetlen előéletére 20 frt pénzbüntetésben, behajthatlanság esetén 2 napi elzárásban marasztaltatik el; mert a panaszlott azon ténye, hogy az őt messziről észrevevő erdőőr elől megfutamodott, egymagában véve még nem szolgáltatja az 1883. évi XX. t.-cz. 27. §-ában körülirt ríhágásnak ott felsorolt egyik alkatelemét sem és igy ezen törvényszakasz alapján panaszlott elmarasztalható nem volt. Egyik vadászati bérlő részéről, a másik bérlőtárs által az előbbi tudta nélkül másokra ruházott vadászati jog gyakorlásának megakadályozása, vadászati kihágást nem képez. A m. kir. belügyminiszter 1891. évi 2537. sz. határozata: A vármegye alispánjának másodfokú Ítélete, mely szerint a muraszombati járás főszolgabirája által hozott elsőfokú Ítélet helybenhagyásával gr. E. J. földbirtokos az ellene emelt vadászati kihágás vádja és jogkövetkezményei terhe alól felmentetett ellenben P. J. fóldmives csekefai lakos a vadászatnak jogtalan akadályozása miatt az 1883. évi XX. t.-cz. 28. §-a alapján 15 frt pénzbüntetésben, nemfizethetés esetében 2 napi elzárásban, továbbá 6 frt kártérítésben, 7 frt 50 kr eljárási és a felmerülhető tartásköltségek megfizetésében marasztaltatott el, az elmarasztalt által közbetett felebbezés folytán felülvizsgáltatván: nem felebbezett részében érintetlenül hagyatik, elmarasztaltra vonatkozó felebbezett részében azonban megváltoztattatik és P. J. az ellene emelt vadászati kihágás vádja és annak jogkövetkezményei terhe alól szintén felmentetik, gr. E. J. pedig kártérítési keresetével polgári perutra utasittatik. Felmenteniő volt elmarasztalt a vadászatnak jogtalan akadályozása miatt ellene emelt kihágás vádja alól azért, mert tagadásával szemben mivel sem igazoltatott, miszerint tudomása lett volna a vadászati ognak V. J. társbérlő részéről gr. E.-re történt átruházásáról, és igy a