Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

— 23 — tekintve, hogy ifj. T. József netán születendő gyermekeinek gondnok általi kepviseltetése a fenforgó esetben nem valamely az árvaszék illetékessége alá eső hagyatéki eljárás alkalmából, hanem az adásvételi jogügyletnek létesithetése czéljából vált szükségessé, következőleg a gondnokkirendelés az 1877. évi XX. t.-cz. 31. §-a második bekezdése értelmében a kir. bíróság hatásköréhez tartozik; tekintve végül, hogy a netán születendő ntóörökösök részére kirendelt gondnok felett a gondnokságot az 1877. évi XX. t.-cz. rendelkezései értelmében az árvaszék gyakorolja és hagyja jóvá a kirendelt gondnok gondnokhatósági jóváhagyást igénylő cselekményeit: mindezeknél fogva a felebbezett határozatok feloldása mellett határozatom rendelkező részében foglaltak szerint intézkednem kellett. A gyámügyi törvény anyai hatalmat nem ismer, az anyának anyai hatalmától való megfosztása tehát helyet nem foglalhat, csupán annak lehet helye, hogy az anya a gyermeke feletti gyámságtól elmozdittassék. A m. kir. belügyminiszter 1891. évi 1666. sz. határozata: Az árvaszék megerősités végett felterjesztette a m. kir. igazságügyminiszter úrhoz azt a szerződést, melyet B. Ignácz és neje szül. Gy. Francziska dunaföldvári lakosok N. Nándor dunaföldvári lakossal mint kiskorú K. József részére árvaszékileg kirendelt gyámmal, a nevezett kiskorú örökbefogadása iránt kötöttek. N. Ádámnak gyámul való kirendelésére az örökbefogadandó törvénytelen születésű kiskorú természetes anyjának, K. Annának a gyámságtóli elmozditása adott okot, mert ez több évvel ezelőtt szóban levő gyermekét elhagyta s állítólag ismeretlen helyre költözvén, gyermekéről egyáltalán nem gondoskodott. Ily körülmények között nevezett nő az 1877. évd XX. t.-cz. 54. §. a) pontja és az 57. §. alapján a gyámságtól kétségen kivül elmozditható, mert az, hogy a gyámságtól az anya is elmozditható, kitűnik a nevezett törvény 37. §. második bekezdéséből, valamint abból, hogy az 57. §-nak az elmozdításra vonatkozó általános rendelkezése alul a gyámságot viselő anya kivéve nincsen. A mint a m. kir. igazságügyminiszter ur által velem közölt iratokból kivettem, az árvaszék ezen tárgyban más alapon intézkedett, a mennyiben az anyát nem a gyámságtól mozdította el, hanem az anyai hatalom megszüntetését mondotta ki. Az árvaszéknek e tárgybeli eljárása és határozata kétségtelenül helytelen, mert a kiskorú anyjának ismeretlen tartózkodása hatósági bizonyitványnyal megállapítva nincs s e részben az örökbefogadandó kiskorú legközelebbi férfi rokonaiul jelzett K. Istvánnak és D. Andrásnak nyilatkozata, kiknek egyébiránt a vérségi összeköttetésen alapuló rokonsági foka sem említtetik, elégséges bizonyítékul nem szolgál és mert az 1877. évi XX. t.-cz. anyai hatalmat az atyai hatalommal egyező értelemben nem ismer. E törvény rendelkezései szerint az anya csak gyámságra van hivatva s az atyai hatalom gyakorlására vonatkozó egyes intézkedések vannak csupán a kiskorú vagyonát kezelő anyára kiterjesztve; minélfogva az anyát a nem létező anyai hatalomtól megfosztani s e végből a 22. §-ra hivatkozni sem lehet, miután ez a szakasz csak az atyai hatalom megszüntetéséről rendelkezik. Az igazságügyminiszter ur kijelentette, hogy saját szempontjából a a helytelenül hozott árvaszéki határozat daczára az örökbefogadott kiskorú törvényes képviselőjének ma is annak anyját tekinti, mint a ki a gyámságtól szabályszerűen elmozdítva nem lett és ennélfogva az ujabban ki-