Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

tűnik azon körülményből, hogy a kérdéses területre vonatkozó vadászati jog a kincstár és a város részére területileg elkülönítve nem lett; sőt a vadászati törvény hivatkozott szakasza alapján a város egyáltalán nem is gyakorolhatná a kérdéses területen a vadászati jogot. A hivatkozott törvényszakasz szerint ugyanis azon községekben, hol a birtokszabályozás és az úrbéri elkülönítés még nem eszközöltetett, a vadászati jog azon erdőkben, melyek a korábbi földesúr tulajdonát képezik, habár a volt úrbéreseket illető faizás vagy egyéb szolgalmakkal vannak terhelve, kizárólag a volt földesurat illeti. Minthogy pedig a Máramaros vármegyei öt korona városban a birtokrendezési eljárás még folyamatban van és az úrbéri elkülönítés még nem eszközöltetett; minthogy továbbá aszóban forgó erdőterület, a huszti 1312. számú hiteltelekjegyzőkönyvben mint a kir. kincstár tulajdona van telekkönyvezve, — azon a vadászati jog az 1883. évi XX. t.-cz. 4. §-ának alkalmazása mellett, kizárólag a kir. kincstárt és nem egyszersmind a várost is illetné, mely e szerint a jelzett területen csakis az Instrumentum Normativum alapján gyakorolhat vadászati jogot. Mindezek alapján tehát, mivel G. G. kincstári főerdész a városi erdőterületen jogosan vadászott, nevezett az ellene tilos helyen való vadászás miatt emelt vád és annak jogkövetkezményei terhe alól, büntethető cselekmény hijján felmentendő volt. A csupán hajtóként szereplés a vadászati törvény 26. §-ába ütköző {kihágás tényálladékát nem állapítja meg. A m. kir. belügyminiszter 1889. évi 4953. sz. határozata: A vármegye alispánjának másodfokú Ítélete, mely szerint a nagy-bereznai járás főszolgabirája által hozott elsőfokú Ítélet módosításával, Sz. V., Cs. A., M. M. idegen vadászterületen való vadászat miatt, az 1883. évi XX. t.-cz. 26. §-a alapján, 10—10 frt pénzbüntetésben, nemfizethetés esetében 1—1 napi elzárásban, — J. I. Gy. pedig mint hajtó 4 frt pénzbüntetésben, nemfizethetés esetében 1 napi elzárásban, továbbá az eljárási- és a felmerülhető tartásköltségek megfizetésében marasztaltattak el; azonkívül az iratok jelen Ítélet jogerőre emelkedése után a fenforogni látszó jövedéki kihágás elbírálása végett az adófelügyelőséghez áttétetni rendeltettek, — az elmarasztaltak által közbetett felebbezés folytán felülvizsgáltatván: oly módosítással hagyatik helyben, hogy IV. r. vádlott a fönti kihágás vádja és következményei alól fölmentetik; mert az id. t.-cz. 26. §-a szerint a vadászat csak lőfegyverrel, vagy lóháton, bárminemű ebek használatával gyakorolható, — panaszló azonban ezek nélkül, csak mint hajtó szerepelt, miért a föntidézett §. alapján büntethető nem volt; — továbbá, hogy az elkobzott fegyverek az 1887. évi VIII. t.-cz. 2. §-ában megjelölt czélokra értékesítendők. Vadászati kihágás az arra befolyással levő s birói uton érvényesitendő magánjogi kérdés eldöntése előtt nem birálható el. A m. kir. belügyminiszter 1890. évi 1182. sz. határozata: A vármegye alispánjának másodfokú ítélete, mely szerint a Szent Endre város rendőrkapitánya által hozott elsőfokú büntető Ítélet megváltoztatásával B. F. fővárosi tanácsjegyző, az M. A. szent-endrei lakos panasza követkéz-