Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

- 17 — azon nézetének adott kifejezést, hogy jelen ügyben illetékességi összeütközés esete fenn nem forog; mert, habár a kir. Curia a budapesti kir. itélő táblának a felperest keresetével elutasító Ítéletében foglalt érdemleges indokokhoz még azon további indokot is csatolta, hogy ennek eldöntése, vájjon a gyermek vagyontalan szülőjének eltartásához mennyivel és mi módon tartozik hozzájárulni, az 1877. évi XX. t.-cz. 11. §-a értelmében nem a polgári bíróság, hanem az illető árvaszék hatásköréhez tartozik; mégis, miután a kir. Curia a másodbiróság Ítéletét hatáskör hiányánál fogva meg nem semmisítette, hanem érdemlegesen vizsgálta felül és a kir. itélő táblának a kereset érdemileg elutasító ítéletét helyben hagyva, az érdemleges elutasítás indokait kifejezetten elfogadta, ezen ügyet nem lehet olyannak tekinteni, melynek érdemleges elbírálását a bíróság hatáskör hiányánál fogva elutasíthatta volna. Ez eset annál kevésbé képez hatásköri összeütközést, mert csupán a határozat indokaiban foglalt valamely kijelentés hatásköri összeütközés alapjául nem szolgálhat. Ezek közlése után a felterjesztett iratoknak visszaküldése mellett utasítom az árvaszéket, hogy özv. T. Imréné szül. L. Erzsébet k—i lakost kérelmével a fenti okok megérintése mellett hatáskör hiánya miatt utasítsa el. A gondnokság alá helyezett tartásdija iránt támasztott követelés felett a gyámhatóság csak az egyezség létrehozása végett tárgyalhat. Az ily követelés érvényesítése hirói hatáskörbe tartozik. A m. kir. belügyminiszter 1894. évi 50,507. sz. határozata: A tékozlás miatt gondnokság alá helyezett H. S. tartásdija tárgyában, a közigazgatási bizottság gyámügyi felebbviteli küldöttségének másodfokon, hozott határozatát J. V. k—i lakos felebbezése folytán felülvizsgálván, következőleg határoztam: Az idézett keletű és számú másodfokú határozatnak felebbezett azon részét, a melylyel helybenhagyatott a vármegyei árvaszéknek azon határozata, a mely szerint J. V. az 1892. évi január hó 19-én a m—i járási közgyám előtt felvett jegyzőkönyvben foglalt egyezség alapján H. S. részére 1892. évi szeptember hó 8-ától esedékessé vált havi 20 forintban megajánlott tartásdijakból hátralékos 55 frt összegnek 8 nap alatt, az esedékessé válandó tartásdijaknak pedig 5 frtos heti részletekben leendő fizetésére köteleztetett, az idézett árvaszéki határozattal együtt feloldom és az árvaszéket utasítom, hogy J. V.-t a H. S. felvett viselt gondnoki tisztétől az 1877. évi XX. t.-cz. 44. §-a c) pontjának fenforgása indokából mentse fel s a n—i kir. törvényszéknek f. évi január hó 30-án 488. sz. a. hozott jogerős Ítélete alapján, a mely szerint H. S. elmebetegség miatt gondnokság alá helyeztetett, az árvaszék által kirendelendő gondnok, valamint J. V. meghallgatása mellett, az utóbbitól H. S. részére követelésbe vett tartásdíj iránt uj tárgyalást tartson s a mennyiben közöttük egyezség nem jönne létre, a gondnokot, a mennyiben a tartásdíj iránti követelést fentartja, keresetével a törvény rendes útjára utasítsa. Indokok: a felebbezés tárgyává tett határozatok szerint J. V. az 1892. évi jan. 19-én és folytatólag 1892. évi febr. 16-án a m—i járási közgyám előtt felvett jegyzőkönyvben foglalt egyezség alapján köteleztetett H. S. részére havi tartásdíj fizetésére. Tekintve, hogy J. V. a 4445/893. sz. a. hozott árvaszéki határozat ellen közbetett felebbezésben tartásdíj fizetésére való köteleztetését azért kifogásolta, mert H. V. ingatlanai, a melyeknek haszonélvezete mint ellenérték fejében magát tartás-