Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

- 200 — hogy az ő vegyvizsgálata jelentése hatósági eljárás alapját képezhetné, hanem tartozott volna a szolgabíró a kenyérnek vegyi megvizsgáltatását akár valamely hiteles jellegű tápszervizsgáló állomás, akár az országos vegykisérleti állomás által eszközöltetni. Az 1876. évi XIV. t.-czikkbe ütköző kihágási ügyekben hozott két egybehangzó ítélet ellen, mennyiben a kiszabott büntetés 100 frtot meg nem halad, további jogorvoslatnak helye nincs. A m. kir. belügyminiszter 1890. évi 5521. sz. határozata: A vármegye alispánjának másodfokú Ítélete, mely szerint az N. járás szolgabirája által hozott elsőfokú Ítélet helybenhagyásával N. N., N. N. és N. N. n—i lakosok hivatatlan bábáskodás miatt az 1876. évi XIV. t.-cz. 50. §-a alapján fejenkint 5 forint pénzbüntetésben, nemfizethetés esetében 1 napi elzárásban és a felmerülhető tartásköltségek megfizetésében marasztaltattak el, a harmadfokú elmarasztalt által közbetett felebbezés folytán s hivatalból is felülvizsgáltatván: az elsőfokú Ítélettel együtt megsemmisíttetik és szabályszerű uj eljárás és uj elsőfokú Ítélet hozatala rendeltetik el ; mert egyrészről a felebbező harmadrendű panaszlott, bárha ő is feljelentetett a panaszos körbába által, de más vád miatt lett elmarasztalva, személytévesztésből egy másik hasonló nevü és szintén bejelentett, de el nem marasztalt nő helyett; továbbá az ítéleteknek a panaszlottakkal lett közlése sem egészen szabályszerűen eszközöltetett; végül a panaszlottak nevei sem egyformán lettek megjelölve, a mennyiben hol N., hol N. név használtatott. Egyúttal megjegyeztetik, hogy az az 1886. évi XIV. t.-cz. 5. §-ának első bekezdése értelmében 100 írton aluli két egybehangzó Ítélettel való elmarasztalás ellen továbbijogorvoslatnak helye nincsen; továbbá, hogy a kihágási ügyek külön kihágási iktató számok alatt vezetendők; — végül, hogyha nem főszolgabíró jár el az ítélethozatalnál, az Ítéletet hozó más hatósági közegnek a kihágási ügyekben való biráskodhatása jogerős törvényhatósági határozaton alapuljon. Az egészségre ártalmas italok áruba bocsátása, nem az elárusitásra vagy szétosztásra szánt italczikkek tartását illető szabályok megszegését, hanem az 1876. évi XIV. t.-cz. 14. §-ában körülirt kihágás tényálladékát képezi. A m. kir. belügyminiszter 1888. évi 434. sz. határozata: A vármegye alispánjának másodfokú ítélete, mely szerint a m—i járás főszolgabírója által hozott elsőfokú ítélet helybenhagyásával Sch. M. elárusitásra szánt italczikk (bor) tartására vonatkozó szabályok megszegése miatt, az 1879. évi XL. t.-cz. 107. §-a alapján 4 napi elzárásban, továbbá 19 írt eljárási és a felmerülhető tartásköltségek megfizetésében marasztaltatott el s a zár alá vett bor megsemmisítése elrendeltetett, az elmarasztalt által közbetett felebbezés folytán felülvizsgáltatván: akként változtattatik meg, hogy vádlott az egészségre ártalmas ital áruba bocsátása által elkövetett, az 1876. évi XIV. t.-cz. 14. §-ába ütköző kihágásban nyilvánittatik vétkesnek s e miatt, ezen törvény 7. §-a alapján 40 forint, 15 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett fizetendő, közegészségi czélokra fordítandó pénzbüntetésben, nemfizethetés esetében 8 napi elzárásban és — az F. Gy. vádlott ügyvédje részére megállapított 5 frt töröltetvén 6, — összesen 14 frt eljárási költség megfizetésében marasztaltatik ; a bor megsemmisítése iránt rendel-