Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

1880. évi 38,547. sz. belügyminiszteri körrendelettel kiadott elj. utasítás 8. §-a és 16. §-ának első bekezdése értelmében, nevezetesen a fenforgó esetben elsőfokulag K. város rendőrkapitánya lett volna jogosult s illetve kötelezett eljárni és bíráskodni. b) Név- és czimhasználat. A doktori czim jogtalan használata bizonyítottnak tekinthető, ha az illető oly czimmel ellátott névjegyeket hoz forgalomba. A m. kir. belügyminiszter 1893. évi 2148. sz. határozata: A város tanácsának másodfokú Ítélete, mely szerint a rendőrkapitány által hozott elsőfokú ítélet helybenhagyásával: R. M. fogászat jogosulatlan gyakorlása és doktori czim jogtalan használata miatt ellene emelt vád és következményei alól felmentetett, panaszos M. J. nyugalm. őrnagy által a doktori czim használata miatt emelt vád iránt hozott rendelkezésre vonatkozó rész ellen közbetett felebbezés folytán felülvizsgáltatván: nem felebbezett részében érintetlenül hagyatik, felebbezett részében ellenben megváltoztattatik s vádlott a doktori czim jogtalan használata miatt, az 1879. évi XL. t.-cz. 45. §-a alapján 25 frt, 15 nap és végrehajtás terhe alatt az 1892. évi XXVII. t.-cz. 3. §-ában megjelölt czélra fizetendő pénzbüntetésben, nemfizethetés esetében 3 napi saját költségén töltendő elzárásban elmarasztaltatik, mert maga is elismerte, hogy a panaszos által bemutatott s «Dr. M. R.» felírással ellátott névjegyhez hasonló névjegyekkel rendelkezik s panaszos által azon szemébe mondott állításra, hog3^ ezen névjegyet f. évi január 2-án maga vádlott adta által, csakis azzal védekezett, hogy az átadásra nem emlékszik, s ezen névjegyeit itt, Magyarországban nem használja, mely körülmény, illetve vallomások egybevetése által, a vádlott terhére rótt kihágást beigazoltnak venni s ehhez képest a fenti büntetéssel marasztalni kellett. Izraelita vallást oktató, de tanitói czimet nem használó magánegyének nem az 1879. évi XL. t.-cz. 45. §-a értelmében, hanem a vallás- és közoktatásügyi miniszter által kiadott rendeletek alapján, mint zugtanitók büntetendők. A m. kir. belügyminiszter 1889. évi 7103. sz. átirata a m. kir. vallásés közoktatásügyi miniszterhez. A n—i izraelita tanítók megbüntetése ügyében kelt nagybecsű átirata csatolmányainak visszaküldése mellett van szerencsém tisztelettel közölni, hogy az elbírálás alatt álló esetekben S. M. és társai ellen az 1879. évi XL. t.-cz. 45. §-a alkalmazást nem nyerhet; mert az ügyiratok nem igazolják, hogy nevezettek tanitói czimet használtak s ez által a közönséget tévútra vezették volna; azon ténykedésök pedig, hogy az izraelita gyermekeket részint az iskolában, részint magánházakhoz járva a vallásra tánitották, az idézett törvényszakaszba ütköző kihágást nem képez. E szerint tehát a fenforgó esetek csupán az izraelita zugiskolák iránt a czimed vezetése alatt álló minisztérium által kiadott rendeletek alapján és értelmében birálaudók el s ezenkívül az illető zugtanitáskodással foglalkozó egyének ellen, a