Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

— 150 — Kihágási eljárás során megállapított és jogerőre emelkedett el zárási büntetés azonnal foganatosítandó és ezt az illetékes hatóság az elitélt egyén vallási ünnepidejére való elhalasztása által önhatalmúlag sulyosbitani jogositva nincs. A m. kir. belügyminiszter 1889. évi 4102. sz. határozata: A vármegye alispánjának másodfokú Ítélete, mely szerint a sz—i járás főszolgabírója által hozott elsőfokú ítélet helybenhagyásával H. I., hivatalos eljárásban lévő hatósági közeg szóbeli megsértése miatt az 1879. évi XL. t.-cz. 46. §-a alapján 50 frt pénzbüntetésben, nemfizethetés esetében 5 napi elzárásban és a felmerülhető tartási költségek megfizetésében marasztalhatott el, az elmarasztalt által közbetett felebbezés folytán felülvizsgáltatván, megváltoztatik, és felfolyamodó a fenti kihágás vádja és következményei alól felmentetik. Mert az ügyiratok, nevezetesen a szolgabírói jelentés szerint a sz—i járás szolgabirája az eljárási utasítás 80. §-ával ellenkezőleg járt el, midőn a felfolyamodó fiára, H. L.-ra az 1888. évi deczember hó 5-én 8967. szám alatt kelt és jogerőre emelkedett elsőfokú Ítélettel kiszabott eljárást nem foganatositotta azonnal, hanem azt önhatalmúlag súlyosbította az által, hogy azt folyó évi április hó 20-ig elhalasztotta azon ézélból, hogy az illetőt a húsvéti ünnepekre zárassa el. Ezen eljárással szemben a felfolyamodó terhére rótt alábbi kifakadások: «ilyet egy lelkes ember nem tesz, hogy húsvét szombatján, mikor a Krisztus halva fekszik, letartóztasson és elzárasson egy embert» — továbbá «ilyet még a pogány sem tenne» — a kihágási törvény 46. §-ába ütköző hivatalos eljárásban levő hatósági közeget sértő kifejezéseknek tekintendők annál kevésbé lévén, mert utóbbi nem is az eljárt szolgabíróhoz intéztetett, hanem már az ajtón kivül használtatott: folyamodó a kihágás vádja és következményei alól felmentendő volt. Katonai üzolgálatra bevonult elitéltekre közigazgatási uton kiszabott szabadságvesztési büntetések végrehajtása a kir. főügyészek által nem közvetithetők. A m. kir. igazságügyi miniszter 1894-. évi 5624. sz. határozata: Egyik kir. főügyészhez több közigazgatási hatóság azzal a megkereséssel fordult, hogy az általuk az 1879. évi XL. t.-czikkbe ütköző kihágás miatt kiszabott, illetve átváltoztatott elzárás büntetésnek a cs. és kir. közös hadsereghez tényleges katonai szolgálatra időközben bevonult elitélteken való végrehajtását közvetítse. Minthogy azonban a büntető Ítéleteknek a tényleges katonai szolgálatban álló egyének elleni végrehajtása tárgyában 1883. évi szeptember 24-én 23,368. I. M. sz. alatt (R. T. 1275. 1.) kibocsátott körrendelet értelmében csak a kir. bíróságok által megállapított szabadságvesztésbüntetések végrehajtása végett intézik a főügyészek a megkeresést az illető katonai parancsnoksághoz, a közigazgatási hatóságok által kiszabott büntetések végrehajtásának közvetítésére az illető kir. főügyész nem tartotta magát illetékesnek. Az igazságügyi miniszter ezen felfogást helyesli. Kihágási Ítélettel kiszabott pénzbüntetésnek részletekben való lefizetése különös méltánylást érdemlő esetekben kivételesen megengedhető. A m. kir. belügyminiszter 1894. évi 2821. sz. határozata: B. Sz. ellen jogerős Ítéletekkel kiszabott pénzbüntetéseknek havi részletekben való lefizetése tárgyában, a vármegye alispánjának másodfokú határozatát, mely szerint a d—i felsőjárás főszolgabirája által hozott első-