Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

- 128 — hető tartási költségek megfizetésében marasztaltatott el, ezenkívül eskületéti bizonylatának s fegyverének elkobzására és erdőőri állásától leendő elmozdittatására Ítéltetett, s az Ítélet a kir. adófelügyelőséggel és elmarasztalt munkaadójával közöltetni rendeltetett, az elmarasztalt által közbetett felebbezés folytán felülvizsgáltatván: indokainál fogva azon módosítással hagyatik helyben, hogy az ítéletnek azon része, mely szerint panaszlottnak az erdőőri állástól leendő elmozdittatása és az eskütételi bizonyítványnak elkobzása kimondatott, megsemmisíttetik, mert hivatalvesztés — az 1879. évi XL. t.-cz. 24. §-a értelmében — a kihágás fölött ítélő bíróság által nem állapitható meg, mivel e tekintetben az illetékes hatóság előtt külön eljárásnak van helye. Kihágási ügyekben hozott ítéletekben annak kimondása, hogy a pénzbüntetés azonnal fogságbüntetésre változtattatik át, helyet nem foglalhat, hanem csak meghatározandó az elzárás tartama, mely a pénzbüntetés behajthatlansága esetére ennek helyébe lép. A m. kir. belügyminiszter 1889. évi 6345. sz. határozata: A város tanácsának másodfokú ítélete, mely szerint a rendőrkapitány által hozott elsőfokú ítélet helybenhagyásával S. P. utczai verekedés miatt az 1879. évi XL. t.-cz. 75. §-a alapján 3 napi elzárásban és 5 frt pénzbüntetésben, nemfizethetés esetén még egy napi elzárásban, továbbá eljárási és a felmerülhető tartási költségek fizetésében marasztaltatott el; azonkívül a pénzbüntetésnek fogságbüntetésre való azonnali átváltoztatása egyben kimondatott, az elmarasztalt által közbetett felebbezés folytán felülvizsgáltatván, indokaiból helybenhagyatik, azzal, hogy az Ítéletnek azon része, mely szerint a pénzbüntetés azonnal fogságbüntetésre változtattatott át, hatályon kivül helyeztetik. Mert az 1880. évi 38,547. számú körrendeletem 69. §-a és a kbt. 22. és 23. §-ai értelmében csak meghatározandó az eljárás tartama, mely a pénzbüntetés behajthatlansága esetére ennek helyére lép. Kihágási Ítéletben indokolt esetekben köz- és vagyonbiztonsági szempontokból az elmarasztaltaknak az országból kiutasítása, illetőleg illetőségi helyükre tolonczoltatása is kimondható. A m. kir. belügyminiszter 1894. évi 477. sz. határozata : A vármegye alispánjának másodfokú Ítélete, mely szerint az orsovai járás íőszolgabirája által hozott elsőfokú ítélet helybenhagyásával V. Noe és B. Mária fiatal nők Keletre szállítása miatt az 1869. évi 3390. sz. belügyminiszteri rendelet 6. §-a alapján 100—100 frt pénzbüntetésben, nemfizethetés esetén 10-10 napi elzárásban és a felmerülhető tartási költségek megfizetésében marasztaltattak el, J. J. M. P. és V. J. ellenben felmentettek, végül V. Noe büntetésének kiállása után az országból kiutasittatni, B. Mária pedig illetőségi helyére eltolonczoltatni rendeltetett, B. Mária elmarasztalt által közbetett felebbezés folytán felülvizsgáltatván, felebbezett részében indokainál fogva helybenhagyatik oly módosítással, hogy nevezett B. Mária kivándorlásnak engedély nélkül közvetítése által elkövetett kihágás miatt büntettetik az 1881. évi XXVII. t.-cz. 2. -§-a alapján. Büntetése 5 napi elzárásban és meg nem fizethetés esetén 5 napi elzárásra átváltoztatandó 50 frt pénzbüntetésben állapittatik meg.