Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

— 107 — kapott, a bormérés körül elkövetett iparügyi kihágással terhelt Sz. J. és a vele együtt F. E. ellen a vizsgálatot megejtendő, a most nevezett feleket 1889. évi deczember 23. napjára személyes megjelenésre idézte, mely alkalommal azok dr. P. D. ügyvéd kíséretében meg is jelentek s miután az ügyvédi meghatalmazás felmutattatott, G. E. azt tudomásul vette és hozzáfogott a terheltek kihallgatásához, de a közvetlenül a felekhez intézett kérdésre dr. P. D. ügyvéd adott választ, a melyet azonban G. a feleknek egy korábbi nyilatkozatától eltérőnek talált, s figyelmeztette az ügyvédet, hogy maguktól a felektől kivánja megtudni a köztük fenforgó viszonyt s hogy eme személyes kérdezésnél a feleket az ügyvédi képviselet nem befolyásolhatja. Ennek daczára azonban dr. P. ismét közbeszólt és miként ezt a G. oldala mellett működő V. S. városi imok is bizonyítja, dr. P. indulatosan kijelentette, hogy az mind nem ér semmit, a mit a felek mondottak, hanem hogy az vétessék jegyzőkönyvbe, a mit ő diktál s e közben — G. előadása szerint — ügyvédi meghatalmazását ingerülten rázta az ő asztala fölött. G. erre ujolag figyelmeztette dr. P.-t, hogy ne zavarja a kihallgatást, utóbb majd megteheti észrevételeit; de minthogy ezen figyelmeztetésnek sem volt eredménye, G.-nak most már azon kijelentésére, hogy hivatali eljárásának ujabb megzavarása esetén kénytelen lesz őt kiutasítani, esetleg kivezettetni, dr. P. ingerülten kifakadt: «majd megmutatja ő» s az osztályjegyző tiltakozása daczára az ügyfeleket a kihallgatás alól elvonva és magával vive, panaszra ment a városi főkapitányhoz. Sz. A. főkapitány ezen panasz folytán G. E.-t nyomban előhivatta eljárásának igazolása végett, de a mig ez a történteket előterjesztette, dr. P. őt folytonos közbeszólásokkal zavarva, a saját álláspontjának helyességét igyekezett kimutatni, a miből kölcsönös feleselés támadt, ugy hogy ingerültségükben egymást semminek nevezték, mire a főkapitány őket higgadt magaviseletre intvén, kijelentette, hogy G.-nak joga van a fenforgó kihágási ügyben a feleket közvetlenül is kikérdezni, G. az ügyfelekkel n3^omban vissza is ment irodájába, mig P. a főkapitánynál visszamaradt, azon kívánságának teljesítését sürgetvén nála, hog}r vagy vétessék el a kihágási ügy G. kezelése alul, a kitől ő elfogulatlan eljárást nem várhat, vagy pedig utasittassék G. az ő képviseleti jogának tiszteletben tartására; ámde ezen kérelemmel szemben a főkapitány továbbra is megmaradt a fentebb emiitett kijelentésénél. Dr. P. ügyvéd annak d aczara, hogy G. E. a fentiek szerint egyenesen a hivatal főnökétől lett utasitva a feleknek személyes kérdezésére, valamint daczára annak, hogy a főkapitány az iránt is intézkedett, hogy a jegyzőkönyv annak fölvétele után az észrevételek megtehetése végett az ő (az ügyvéd) rendelkezésére bocsáttassék. a főkapitánytól visszatérve G. hivatalszobájába, ott vele ismét összetűzött és ügyfeleit a személyes kikérdezés alul ujabban elvonandó, azokat erővel ki akarta onnan vinni, a mely erőszakos fellépésben aztán G. E. saját hivatali tekintélyének a felek előtt való lealacsonyitását látván, miután P. egymaga a távozásra nem volt hajlandó, e szavakkal • «ez szemtelenség, fiskális», őt hivatalszolgájával kiutasította vagy miként az ügyfelek mondják, őt szemtelennek nevezve, gallérjánál fogva az ajtóig tuszkolta és őrt állított ajtaja elé, hogy általa ujabban meg ne zavartassék, mig a felekkel a kihallgatást be nem végzi; ennek megtörténte után rendelkezésére is bocsátotta P.-nak a felvett jegyzőkönyvet. Ezen tényállásból kitűnik, hogy G. E.-nek a panaszlott cselekmény véghezvitelénél nem volt szándéka dr. P. D. ügyvédtől a képviseleti jog gyakorlását megvonni, s igy kétség kivül az ő jelenlétében akarta foganatosítani a kihallgatást; a panaszolt sérelemnek tehát az volt tulajdonképen az inditó oka, mert dr. P. többszöri intelem daczára G. E.-t hivatali