Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

mint hivatalvezetők járnak el s a tiszteletbeli szolgabirák, habár valamely járásba beosztattak is, a hivatalvezetésre a teendőket a rendes szolgabirák akadályoztatása esetén külön e czélra szóló megyei meghatalmazás nélkül át nem vehetik, igen természetes, hogy a tiszteletbeli szolgabirák különös törvényhatósági felhatalmazás nélkül a kihágási ügyek ellátásába nem bocsátkozhatnak. A sz—i járás tiszteletbeli szolgabírójának azon észrevétele, hogy a minősités a tiszteletbeli tisztviselőket a megválasztott tisztviselőkkel egyenjogúsítja, elvileg véve nem kifogásolható; hogy azonban ezen elv minő esetekben s mely módozatok mellett nyerhet a gyakorlatban alkalmazást, az a fentiekben, melyek azon elvben találják indokukat, hogy egy és ugyanazon időben valamely szolgabírói hivatalnak egyszerre két tényleges vezetője nem lehet, kifejtetett. Az építkezési kihágási ügy, mint általában a kihágási ügyek elsőfokú elbírálására a városi rendőrkapitány, vagy pedig a tanács által megbizott tisztviselő, de nem a tanács illetékes. A m. kir. belügyminiszter 1889. évi 4535. sz. határozata: A város tanácsának a vármeg3*e alispánja által felterjesztett előterjesztésére, melyben a nevezett város tanácsa az építkezési kihágási ügyekben követendő eljárásra nézve az alispán és a közigazgatási bizottság között fenforgó ellentétes felfogás következtében elvi határozatot kér, értesítem a vármegye közönségét, hogy miután az 1880. évi XXXVII. t.-cz. 42. §-a, valamint az ennek alapján az igazságügyminiazter úrral egyetértőleg 1880. évi 38,547. szám alatt kiadott itteni körrendelet '/• alatti mellékletét képező eljárási utasítás 8. §-a szerint az előbb érintett törvényczikk 41. §-a által a közigazgatási hatóságok hatáskörébe utalt kihágási ügyekre nézve, a menynyiben egyes törvények eltérő rendelkezést nem tartalmaznak, a bíráskodási jog elsőfokban városokban a kapitányt vagy a tanács által e részben megbizott tisztviselőt illeti; miután továbbá a kihágásokról szóló 1879. évi XL. t.-cz. 7. §-a szerint a szabályrendelet a törvény nyel vagy miniszteri rendelettel összeütköző intézkedést nem állapithat meg, s igy a N. város által alkotott építkezési szabályrendelet 29. §-ának azon intézkedése, hogy az abba ütköző kihágások elbírálására elsőfokban a városi tanács is illetékesnek van nyilvánítva, mint a fennebb hivatkozott törvényekbe és miniszteri rendeletekbe ütköző intézkedés, semmisnek lévén tekintendő: az építkezési kihágási ügyek elsőfokú elbírálására is a városi rendőrkapitány vagy a tanács által megbizott tisztviselő (de nem a tanács mint testület) van hivatva. Kihágási ügyben hozott Ítéletben azon kifejezés, hogy a asz. kir. város nevében itéltetett», helyt nem foglalhat. A m. kir. belügyminiszter 1889. évi 193. sz. határozata : A város tanácsának másodfokú Ítélete, mely szerint az I. kerületi rendőrkapitány által hozott elsőfokú Ítélet helybenhagyásával ifj. F. F. bérkocsis, a bérkocsiiparról szóló 26/177—1885. számú szabályrendelet 21. §-ába ütköző nzon kihágás miatt, hogy kocsiját hajtás végett más egyénre bizta, ugyanazon szabályrendelet 31. és 33. §-ai alapján 20 frt pénzbüntetésben,