Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. I. kötet (Budapest, 1895)

— 51 De tekintettel arra, hogy Pest megye levéltárnokának: választói jogosultsága fennállott a főváros területén és gyakoroltatott is: nem hihető az, midőn hivatalát elfoglalta, hogy e minőségben őt megillető választói jogot minden felszólamlás nélkül ne élvezhetné, — az ellenkezőre csakis a lapok közleményei által tétetvén figyelmessé, melyekben a megye néhány tisztviselőinek az állandó névjegyzékbe utólag történt felvétele érintetik. Jelen esetben a késedelem nem saját mulasztáson alapul s e szerint felszólaló választói jogától önhibáján lávül fosztatnék meg. A m. kir. Curia következő határozatot hozott: A megtámadott határozat helybenhagyatik; mert a felebbező fél maga beismeri, hogy a névjegyzék kiigazitása iránti kérvényét az 1874. évi XXXIII. t.-cz. 53. §-ban kiszabott határidőn tul adta be; a mulasztás mentségéül felhozott azon okot pedig, miszerint hivatalát csak július hónap második felében foglalta el, elfogadni nem lehet, minthogy a törvény választói jogot nem a hivatalhoz, hanem a tisztviselő személyéhez kötvén, az, hogy felebbező fél, a midőn az ideiglenes névjegyzék összeállittatott, még hivatalát el nem foglalta volt, inkább a mellett bizonyít, hogy a névjegyzékből helyesen hagyatott ki. Oly es3tben, midőn a felebbezéshez csatolt s az 1874. évi XXXIII. t.-cz. 50. §-a szerint figyelembe vehető pénzügyigazgatósági kimutatással igazoltatik, hogy a 700 frtot meghaladó évi illetmény után a másodosztálybeli adó, törvényszabta időben, kifizettetett : az illető a választók sorába felveendő. 1877. évi 169. sz. határozat. A «Pester Loyd» több munkatársai az V. kerületi választók névjegyzékébe leendő felvételük iránti felszólalásukkal azon indokolás mellett lettek a budapesti főváros központi választmánya által 1877. évi szept. 12-én 20. sz. a. az 1874. évi XXXIII. t.-cz. 7. §-a alapján elutasitva; mert felszólaló F. Miksa, M. Károly, S. Zsigmond, D. Jakab, L. Siegfried és D. Farkas a bemutatott okmánynyal választói jogosultságukat, — nevezetesen azt, hogy mily fizetés után vannak adóval megróva, — nem igazolták. Ez ellen felebbezés alkalmaztatván, bemutattatott A. alatt a múlt 1876. évi a lókimutatás, melyből kitűnik, hogy mindnyájan a fennebb idézett t.-cz. 7. §-ába í meghatározott másodosztályú jövedelmi adó alá eső legkisebb, 700 frt évi jövedelemnél magasabb jövedelem után adóznak. A B. alatti mellékletből kitűnik, hogy az illetmény után kivetett jövedelmi adó nemcsak az 1876. évre, hanem a folyó évre kivetett adóösszeg is. majdnem teljesen, már most lefizetve van; mihez képest az 1874. évi XXXIII. t.-cz. 12. §-ának 5. pontja sem alkalmazható. Eltekintve azonban mindezektől, első helyen aláirt Dr. Falk Miksa a C. szerint hiteles másolatban csatolt tudori oklevél alapján és mint a magyar tudományos akadémiának tagja, a most idézett törvényczikk 9. §-a alapján, — hasonlólag második helyen irott Dr. M. Károly a D. alatt csatolt tudori oklevélnél fogva, ugyancsak a fennebb idézett §. alapján, a választási III. fejezet 29. és következő §-ai meghatározásához képest a választóknak, hivatalból készitendő állandó névjegyzékébe felveendők lettek volna. Ennek folytán a m. kir. Curía a következőleg határozott: Tekintve, hogy a felebbezéshez csatolt s az 1874. évi XXXIII. t.-cz. 50. §-a szerint figyelembe veendő pénzügyi igazgatósági kimutatás igazolja azt miszerint a felebbező felek 1866. évre egyenként 700 frtot meghaladó 4*