Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. I. kötet (Budapest, 1895)

— 232 — kerületben megüresedett törvényhatósági bizottsági tagsági hely betöltésénél kitűzött választási helyre vonatkozó része ellen — benyújtott felebbezést, mint panaszt, a választás megejtése után egybehívandó igazoló választmányhoz áttétetni rendelte, az alispáni jelentésben felhozottakra tekintette], a hozzám intézett távirati felebbezés elutasításával ezennel jóváhagyólag tudomásul veszem. Ugyanis, bár az 1886. évi XXI. t.-cz. 34. §-a csupán a választás napjának kitűzését utalja a közgyűlés hatáskörébe, mig a választási helyiség meghatározása rendszerint a választási elnök feladatát képezi, a közgyűlési határozatnak ezen részét, tekintettel arra, hogy az alispáni jelentés szerint a szokásos választási hely lett kitűzve, és tekintettel arra. hogy a választás időközben már meg is ejtetett, törvényesség szempontjából kifogás tárgyává tenni nem kivánom. És bár szorosan véve, egy közgyűlési határozat ellen benyújtott felebbezés elbírálása az igazoló választmány illetékességi körébe nem tartozhatnék, tekintve másfelől azt, hogy a választási elnök által kitűzött választási hely ellen irányuló és a dolog természete szerint a választás megejtését meg nem akadályozható felebbezés, mint választási eljárásra .vonatkozó panasz, az 1886. évi XXI. t.-cz. 42. §-a értelmében, kétségen kivül az igazoló választmány elé tartozik, a szóban levő panasznak az alispán által az igazoló választmányhoz történt utalását szintén nem kifogásolom, miután ekként meg van adva a lehetőség arra, hogy a közgyűlés által kitűzött választási helyen megejtett választás alkalmával a választási hely természete miatt netán támadt szabálytalanságok és jogsérelmek az illetékes forumok által elbíráltassanak és orvosoltassanak. Minden törvényhatósági bizottsági közgyűlés, melyen törvényhatósági tisztviselő választatik, a választási aktus idejére tisztujitó széknek tekintendő s a főispán a kijelölő választmány illető tagjait esetről-esetre is kinevezheti. A m. kir. belügyminiszter 1885. évi 24,245. sz. határozata : Miután az 1870. évi XLII. t.-cz. 53. §-ának f) pontja szerint a főispán a tisztujitó székeken gyakorolja a 68. §-ban részletezett kijelölési jogát, a 68. §. első bekezdése szerint pedig kétségtelen, hogy nemcsak az általános választás alkalmával tartott közgyűlés tekintendő tisztujitó széknek, hanem minden közgyűlés ilyennek jelentkezik, mely választást eszközöl; ebből önként következik, hogy a főispán azon jogát, miszerint a kijelölő választmány három tagját kinevezi, épp oly függetlenül gyakorolhatja, mint a közgyűlés a másik három tag választása tekintetében az őt megillető jogot. A vármegyei kijelölő választmány az 1886. évi XXI. t.-cz. 82. §-ához képest háromnál több egyént jelölni nem tartozik s az, hogy több minősitett pályázó közül melyik három egyént jelölje ki, kizárólag legjobb belátására van bizva. A m. kir. belügyminiszter 1891. évi 84.377. sz. határozata : D. Gyula és társai vármegyei bizottsági tagok közvetlenül hozzám intézett beadványukban óvást, illetőleg felebbezést adtak be a f. évi október 14-én tartott törvényhatósági bizottsági rendes közgyűlésben megejtett alispánválasztás, illetőleg az ezt megelőző kijelölésnél állítólag előfordult szabálytalan és törvénybe ütköző eljárás ellen, az alispán-választási ügy felülvizsgálását, a választás megsemmisítését és egy uj választás megtartásának elrendelését kérve. A panasz tárgyát tulajdonképen az képezi, hogy