Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. I. kötet (Budapest, 1895)

22í koznak, a lapban való közlés által az illetőkre kötelezőkké válnak s velők hivatalosan közlőitekül tekintetnek, csupán a határozatoknak a községek részére az 1886. évi XXI. t.-ez. 7. §-a szempontjából külön többszörözött példányokban való megküldését pótolhatja, de semmi esetre sem teheti fölöslegessé azt, hogy a községek a fenti uton hozzájuk jutott törvényhatósági határozatokat, a mennyiben ezek a községre nézve közérdekűek, a község adó-fizetőinek felebbezési joguk érvényesittetése végett a község területén az 1886. évi XXII. t.-cz. 25. §-a szempontjából szokott módon tudomására ne juttassák. A törvényhatóság közérdekű határozatainak az 1886. évi XXI. t.-cz. 7. §-ában elrendelt közhirré tétele nem mellőzhető. A m. kir. belügyminiszter 1889. évi 29,602 sz. határozata: A közigazgatás egyes ágai állapotáról az 1888. évi II. felére vonatkozólag a miniszterelnök úrhoz intézett, s a vezetésem alatti belügyminisztériummal közölt jelentésben a közig, bizottság annak előterjesztése mellett, hogy a közérdekű határozatoknak az 1886. évi XXI. t.-cz. 7. §-a értelmében kötelezőleg elrendelt közhirré tétele mennyi nehézségekbe ütközik, azon kérelmet terjesztette elő, hogy az idézett törvényszakasz módosítása iránt a törvényhozáshoz előteijesztés intéztessék. Teljes mértékben tudom méltányolni azon itt-ott mutatkozó kezelési és nyilvántartási nehézségeket, melyeket előterjesztése indokolásául felhozott, de szemben a törvény fentidézett rendelkezése által elérni óhajtott, és el is érhető azon czéllal, hogy az állam polgáraira általában anyagi vagy erkölcsi terhet rovó avagy bárminemű kötelezettséget megállapító törvényhatósági határozat ellen módjában álljon idejekorán jogorvoslattal élni, minek pedig egyedüli módját a szabályszerű közhirrététel adja meg. felterjesztését kellő alappal birónak el nem ismerhetem, sem kérelmét nem teljesíthetem. Egyébként a felterjesztésében előadottakkal szemben meg kívánom jegyezni, hogy a szabályrendeleteken kivül, mely határozat közérdekű, melyik nem az ? azt törvényben körülírni nem szükséges, de nem is lehet, mert ezt a concret esethez képest helyesen és minden nagyobb nehézség nélkül a törvényhatóság esetről-esetre a legjobban határozhatja meg, a mit különben magában a határozatban tennie kell is. A törvény 7. §-a megfelel feladatának, a mennyiben a közérdekű határozatokat a községekkel nyomtatásban vagy kőnyomatu másolatban közöltetni rendeli, a közhirrététel módjára nézve pedig a helyi szokást írja elő. Ez intézkedés által a törvény egyrészt a községeket a kihirdetés tárgyát képező határozatok birtokába juttatja, tehát a közhirrététel feltételét megadja, másrészt magának a kihirdetésnek szempontjából többet nem tehet, mint midőn e tekintetben a helyi szokásnak enged tért; a czélt a köztudomásra juttatás képezvén, ezen czél elérését bármely más kimeritő, de a közönség által meg nem szokott szabáIvóktól várni nem lehet. így tehát a törvény módosításának szüksége fenn nem forog. Mi sem áll azonban annak útjában, hogy a felterjesztésében kifejtett indokok alapulvétele mellett, az 1876. évi VI. t.-cz. értelmében a vármegye közönségéhez forduljon, és az elé azon javaslattal járuljon, hogy a törvény végrehajtása körül észlelt hiányokon saját hatáskörében két irányban igyekezzék segíteni: 1. az által, miszerint gondoskodjék arról, hogy a főszolgabirák szigorúan felügyeljenek arra, miszerint a közhirrététel 8 nap alatt minden községben megtörténjék és ez eljárás a szolgabírói járás minden községében 30 nap alatt befejeztessék, a köz- •