Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. I. kötet (Budapest, 1895)

— 209 — nézve az 1886. évi XXII. t.-cz. 165. §-ánál fogva ezen törvényczikk 32. §-a nem volna alkalmazható, mivel a volt városi törvényhatóságokból alakult rendezett tanácsú városokban a cselekvő és szenvedő választási jog nem a községi, hanem a törvényhatóságokról szóló törvény alapján bírálandó el, tévesnek kell ugyan jeleznem, a mennyiben a fenforgó esetben sem cselekvő, sem szenvedő választói jogról, hanem a választás alá nem eső legtöbb adót fizetőknévjegyzékének megállapításáról van szó, erre nézve pedig mint az az 1886. évi július 10-én 39,401. sz. a. kelt körrendeletem ötödik bekezdésében is említtetett, ezen városokban is a községi törvény rendelkezései irányadók. Ellenben kétségkívül helyes a város közönségének azon érvelése, mely szerűit a fenforgó esetben a legtöbb adót fizető képviselőtestületi tagok közé leendő felvételt ingatlan vagyon nem létében nem teljesíthetőnek jelentette ki; mert az 1886. évi XXII. t.-cz. 32. §-a értelmében községi lakon és birtokos bárminemű jövedelme után vagy alapon fizetett egyenes állami adó alapján helyet foglalhat ugyan a legtöbb adót fizető képviselőtestületi tagok sorában; a hajadon, özvegy vagy elvált nő, jogi személy, kiskorú stb. azonban a törvény szavai szerint csak fekvő vagyonuk után élvezhetik azon jogot, hogy a képviselőtestületben meghatalmazottjaik által képviselve legyenek. E szerint a takarékpénztár és az önsegélyző egylet (népbank), a mennyiben a város területén megfelelő mennyiségű fekvő vagyonnal nem birnak, a képviselőtestületben részt egyáltalában nem vehetnek; ellenben M. Zs. özvegyet, abban az esetben, ha az általa fizetett 162 frt 72x/2 kr. egyenes állami adó egészben fekvő vagyon után fizettetik, vagy ezen adónak legalább is oly része, mely elég arra, hogy virilis névjegyzékbe belejut, a képviselőtestületben való részvétel joga kétségkívül megilleti, mig ellenben, ha nem fizet fekvő vagyon után annyi adót, a mennyi szükséges, hogy a legtöbb adót fizetők sorában helyet foglalhasson, abban az esetben a képviselőtestületben sem igényelhet helyet. Az előadottak kapcsán és abból folyólag a vármegye alispánjának azon határozata, mely szerint a város a községi választók névjegyzékének az 1886. XXII. t.-cz. 39. §-a értelmében elkészítésére utasíttatott, akként lesz módosítandó, hogy a város a városi választók névjegyzékét az 1886. évi XXII. t.-cz. 165. §-a folytán az 1886. évi XXI. t.-cz. e városra nézve érvényben álló 31. §-ának utolsó bekezdése értelmében állítsa össze, miután e részben a községi törvény a városra nem alkálin ázható. Ha a legtöbb adót fizető bizottsági tagok névjegyzéke a közgyűlés által már tudomásul vétetett, az ezen névjegyzékbe való utólagos felvétel iránti kérelem akkor, ha folyamodó törvényben biztosított jogának érvényesitését az 1886. évi XXI. t.-cz. 25. és 28. §-aiban előirt módok igénybe vételével nem eszközölte, nem teljesithető. A m. kir. belügyminiszter 1886. évi 63,805. sz. határozata: J. Adolf nagybirtokosnak közvetlenül hozzám benyújtott kérvényét, melyben annak előadása után, hogy habár 2044 frt 18 kr. évi egyenes államadót fizet, mely adóösszeg alapján Alsó-Fehérvármegye legtöbb adót fizető bizottsági tagjainak az 1887. évre kiigazított névjegyzékébe a második, esetleg harmadik sorhelyre lett volna törvény szerint felveendő, a névjegyzékből kihagyatott, az ezen névjegyzékbe leendő felvétetésének elrendelését kéri, folyamodó szabályszerű értesítése végett oly kijelentéssel küldöm le a megye közönségének, hogy folyamodó elkésetten benyújtott kérelmének, minthogy a törvényben biztosított jogának érvényesitését a 25. és 28. §-ban 14